Baski Sándor
360 – brit-francia-brazil-osztrák, 2011. Rendezte: Fernando Meirelles. Írta: Peter Morgan. Kép: Adriano Goldman. Zene: Robert Burger. Szereplők: Maria Flor (Laura), Sir Anthony Hopkins (John), Jude Law (Michael Daly), Rachel Weisz (Rose), Ben Foster (Tyler). Gyártó: BBC Films / UK Film Council / ORF. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 110 perc.
Az Azután hűvös kritikai fogadtatása a jelek szerint nem szegte kedvét Peter Morgannek: az egyik legnevesebb kortárs brit forgatókönyvíró új filmjében ismét párhuzamos történetekkel zsonglőrködik. Míg a Clint Eastwood rendezte misztikus drámában mindössze három ember sorsát követhettük nyomon, a 360-ban – vérbeli mozaikfilmhez méltón – legalább tíz karakter életébe pillanthatunk bele. Bár a stáblistán nincs feltüntetve, a film alapötlete minden valószínűség szerint Arthur Schnitzler drámájából (Reigen), illetve a belőle készült Max Ophüls adaptációból ered (Körbe-körbe, 1950), amelyben a századfordulós Bécs különböző státuszú polgárai bonyolódnak egymással házasságtörő kalandokba. Morgan a cselekményt nem, csak az elbeszéléstechnikát vette kölcsön: a 360-ban is egymásnak adják át a szereplők a stafétát, vagyis az új karaktereket mindig a régiek vezetik be a történetbe, mígnem a fináléban – a címnek megfelelően – visszatérünk a kiindulópontba. Iñárritu Bábeléhez hasonlóan a 360 sem elégszik meg azzal, hogy egy szimpla társadalmi tablót – pontosabban mozaikot – mutasson be, az aktuális trendeknek megfelelően a globális világfalut jelöli ki a cselekmény helyszínéül. Bécstől Pozsonyon és Párizson át Londonig és Denverig vezet a szereplők útja – akad köztük szlovák call girl, angol üzletember, algériai fogorvos, brazil emigránslány és orosz maffiózó is. A konfliktusok természetesen a szerelem és a szex körül bonyolódnak; határhelyzetben van mindenki: vagy a vége felé járnak egy kapcsolatnak, vagy épp egy újba kezdenének bele.
Egyik epizód sem érdektelen, hála Fernando Meirelles intim pillanatokra fókuszáló, érzékeny rendezésének és a jól összeválogatott színészgárdának, de a részletekből nem áll össze semmilyen átfogó egész. A mozaikfilmek többségéhez hasonlóan a 360 is csupán a „minden mindennel összefügg” tételét ismétli el sokadszorra, így akár a Felhőatlasz realistább, földhözragadtabb verziójaként is nézhetjük.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/02 58-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11341 |
