Zalán Márk
Mer eller mindre mann – norvég, 2012. Rendezte és írta: Martin Lund. Kép: Morten Halfstad Forsberg. Szereplők: Henrik Rafaelsen (Henrik), Solvei Grimen Fosse (Mia), Janne Heltberg (Tone), Per Kjerstad (Kenneth) Gyártó: Ape&Bjørn. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 80 perc.
A felnőtté válás tematikája a közel százhúsz éves filmművészet talán egyik leggyakrabban és legváltozatosabban feldolgozott területe. Noha számtalan tényező (vallási, kulturális, társadalmi és szociális háttér) befolyásolhatja, hogy egy alkotó melyik korosztályt milyen aspektusból közelíti meg, egy közös kapcsolat bizonyosan felfedezhető: roppant nehéz az elszakadás a felhőtlen ifjúkor világától, és talán még megerőltetőbb felnőttként önállóan helytállni. Az ilyen jellemfejlődés mindig érdekes, megfilmesítésre alkalmas szituációkat hordozhat magában, amire a norvég Martin Lund is felfigyelt, akinek bemutatkozó családi filmjeit (Barátom, Knerten 1-2.) ezúttal jelentősebb hangsúlyváltás, és a néhány évvel idősebb férfiközönség megszólítása követte.
Legújabb alkotásának hőse, a harmincas évei közepén járó Henrik számára a kamaszkor nem akar véget érni. Hiába az új irodai munka, az állapotos barátnő, ugyanúgy bugyuta sorozatot vagy rajzfilmet néz a tévében, marháskodik haverjaival a férfiöltözőben, majd hajnalig dorbézol velük, illetve anyjához menekül a konfliktusok elől. Bár több alkalommal igyekszik felelősségteljesen cselekedni, próbálkozásai gyakran kudarcba fulladnak, ami olykor furcsa, vagy ahogy barátnője megjegyzi, „sablonos” viselkedést váltanak ki belőle. Lund ezzel a jelzővel mintha saját művét illetné, mert bár filmjében – különösen annak második felében – találhatók emlékezetes, nem ritkán abszurd momentumok, és a színészek is tisztességesen eljátsszák szerepeiket, egészét tekintve mégis egy komótosan előrehömpölygő kliséhalmaz, ami elmondható a Dogma-filmek stílusát olykor bosszantóan imitálni szándékozó képi világról is. Noha Henrik végül képes érett férfihez méltó módon előrelépni, a rendező aktuális munkájáról ugyanez nem mondható el, legfeljebb, az eredeti címhez szorosan kapcsolódva, „többé-kevésbé”.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/02 57-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11340 |
