Roboz Gábor
Killer Joe – amerikai, 2011. Rendezte: William Friedkin. Írta: Tracy Letts (saját színdarabjából). Kép: Caleb Deschanel. Szereplők: Matthew McConaughey (Joe Cooper), Emile Hirsch (Chris Smith), Thomas Haden Church (Ansel Smith), Juno Temple (Dottie Smith). Gyártó: Voltage Pictures. Forgalmazó: Parlux Entertainment. Feliratos. 102 perc.
A manapság főleg klasszikusaival szerzett hírnevéből élő William Friedkin egy sor iparosmunka után tavalyelőtt karrierje talán legeszelősebb mozijával lepte meg a közönségét. Aktuális története egy texasi tahócsalád életébe nyújt bepillantást, ahol a drogügyletbe keveredett fiú úgy szeretne kievickélni szorult helyzetéből, hogy egy helyi bérgyilkossal megöletné saját anyját, akinek busás életbiztosításán majd szépen megosztozhat húgával és apjával.
A film alapjául kevéssé meglepő módon nem egy Friedkin-anyag szolgált: a Pulitzer-díjas Tracy Letts (Augusztus Oklahomában) saját kezűleg adaptálta hozzá karriernyitó színdarabját. Így bár a rendező érdemeihez kétség sem férhet – a színészvezetés parádés, és hiába játszódik a cselekmény főleg belső terekben, a film egy cseppet sem érződik színházszerűnek –, a Gyilkos Joe elsősorban az oklahomai drámaíró felfogásának lenyomatát nyújtja. Ha a színészként is tevékeny szerző nem ismerné el, akkor is nyilvánvaló lenne Jim Thompson hatása, de az az igazán megdöbbentő, hogy Letts még az amerikai bűnügyi irodalom egyik legradikálisabb képviselőjénél is messzebbre mer elmenni. Bár már a Friedkin-Letts együttműködés előző terméke, a klausztrofób Bogárűző sem kínált habkönnyű szórakozást, bizarr paranoia-sztorija a második közös mű fényében csupán a Gyilkos Joe-hoz történő alapozásnak tűnik. A kifacsart noirként is élvezhető szatíra hajmeresztő jeleneteivel és merész cselekménybonyolításával tényleg próbára teszi a nézőjét. De megéri elfogadni a kihívást: gyönyörűen megrajzolt figurái, lehengerlő nyelvi megformáltsága és groteszk (még a mcdonaghosnál is feketébb) humora okán már most az egyik legemlékezetesebb amerikai filmszatíraként gondolhatunk rá.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/02 56-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11337 |
