Lovas Anna
Rentaneko – japán, 2012. Rendezte és írta: Naoko Ogigami. Kép: Kazutaka Abe. Szereplők: Mikako Ichikawa (Sayoko), Reiko Kusamura (Toshiko), Ken Mitsuishi (Goro). Gyártó: Paradise Café. Forgalmazó: Magyarhangya. Feliratos. 110 perc.
A 2013-as évre visszafordíthatatlanul elárasztották a macskák a világhálót, többmilliós látogatottságot kapnak a cuki, vicces videók, az üzenőfalak megtelnek rossz helyesírású macska monológokkal, cica-mémek illusztrálják a híreket. A számítógépek előtt gubbasztók egyre nagyobb hányada szükségét érzi, hogy helyettesítse az embereket, virtuálisan, vagy a lakásokban leginkább megférő állat, a macska befogadásával. Az interneten megjelenő képáradat csak tünete annak a magánynak, amiről Naoko Ogigami filmje is szól; a leküzdhetetlen egyedüllétnek és szeretethiánynak, a szociális érintkezés elmaradásának. Aranyos cicákról, de még inkább magányos emberekről szól a film, akik – főleg – családjuk hiánya miatt nem találják a helyüket, nem tudnak szeretet adni, és nem kapnak senkitől.
Sayoko valami fura belső ihletéstől vezérelve nekik adja kölcsön számtalan macskái egyikét, hogy adott ideig betöltsék az űrt, amit a társtalanság hagy a szívükben. Az epizodikus történetek közben Sayoko élete a számtalan macska mellett is azt bizonyítja, hogy ezt a lyukat – amire a három macskabérlő konkrét szimbólumokkal utal is – nem tudja egy állat betölteni, ő is emberi társra vágyik, barátokat, férjet szeretne.
Az Naoko Ogigami rendezte Rövidlátókhoz hasonlóan a történet hagyja sodorni magát Sayoko különc természetének, álmainak, szokásainak kiszolgáltatva, jól megfogalmazott központi motívuma köré lazán kapcsolódnak az események, néha bájos, néha vicces, még gyakrabban meglepő és fura film, nagy drámák nélkül. A karakterek annak ellenére is mind különcök, hogy problémáik általánosak az elidegenedett emberi közösségekben; Ogigami egyéni látásmódja kifordítja magából a tragédiákat is, melyek így komikussá válnak. A könnyed hangvétel és a japán humor elidegenítése mellett következetesen viszi végig a magány tematikát, néha a végtelenségig kihasználva a macskás cuki-faktort.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/02 55-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11336 |
