Forgács Nóra Kinga
Lo imposible – spanyol, 2012. Rendezte: Juan Antonio Bayona. Írta: Sergia G. Sánchez. Kép: Oscar Faura. Zene: Fernando Velázquez. Szereplők: Naomi Watts (Maria). Ewan McGregor (Henry), Tom Holland (Lucas), Marta Etura (Simone). Gyártó: Apaches Entertainment / Telecino Cinema. Forgalmazó: ProVideo. Feliratos. 114 perc.
A lehetetlen forgatókönyve a 2004-es thaiföldi, karácsonyi cunami áldozatává vált spanyol Belón-család, pontosabban az anya, María Belón visszaemlékezésein alapul. A történetet a katalán Juan Antonio Bayona (Árvaház) vitte filmre, spanyol stábbal a háta mögött, annyi megkötéssel, hogy Belónékat a szkriptben a Bennett famíliára fazonírozták: a skót Ewan McGregor és az angliai születésű ausztrál Naomi Watts nyerte meg a szülők szerepét. Az alapanyag átment tehát azon az álomgyári mechanizmuson, amely során a fehér bőrű sztár általánosítja, ezáltal hitelesíti a történetet (mint Az Argo-akció esetében a Tony Mendezt megszemélyesítő Ben Affleck). Nem is a „kifehérítés” a kérdés. Bayonának és forgatókönyvírójának, Sergio G. Sáncheznek atommérleghez hasonlatos érzékenységgel kellett volna egyensúlyozniuk a katasztrófafilm és a melodráma hatásorientált eszközei, és a tényfeldolgozó dráma árnyalt fogalmazásmódja között. Netán meg kellett volna hozniuk egyértelmű döntésüket az egyik vagy a másik oldal javára.
Ez azonban nem történt meg, így hiába rejtőzik a film mélyén néhány erős kérdésfelvetés. Hogyan ér a természeti katasztrófa egy tradicionális civilizációt és egy időlegesen szerveződő turista kolóniát? Hogyan válik a káoszban a mások iránt érzett felelősség és a véletlenszerűség a sorsfordító fordulatok legfőbb indukátorává? Mit is jelent, hogy az özönvizet túlélő, neveikkel (Maria, Simon, Lucas...) a hit kérdéskörét előhívó családnak, Bennettéknek a svájci biztosító repülőgépe jelenti a deus ex machinát? Mindezen maximum a néző gondolkodhat el hazafelé menet, ami azonban tönkreteszi az adrenalinban dús zsánerhatást is. A lehetetlen valahogy elvéti a lehetséges célokat. A szélsőséges körülmények között játszódó emberi dráma újszerű tanulságokat ígérő, élményalapú rajza, vagy akár egy realista katasztrófafilm helyett marad a kliséözön és a hatásvadászat, egy hittel és kétellyel, oda- és feladással mérkőző, érzelgős-patetikus melodráma – csak éppen igaz történetként eladva.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/02 55-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11335 |
