Zalán Márk
Quartet – angol, 2012. Rendezte: Dustin Hoffman. Írta: Ronald Harwood. Kép: John de Borman. Zene: Dario Marianelli. Szereplők: Maggie Smith (Jean), Billy Connolly (Wilf), Tom Courtenay (Reginald), Pauline Collins (Cissy) Michael Gambon (Cedric) Gyártó: Headline Pictures / BBC Films. Forgalmazó: ADS Service Kft. Feliratos és szinkronizált. 95 perc.
Mialatt az amerikai filmipar szinte követhetetlen sebességgel helyez fiatalabbnál fiatalabb, tehetségükben gyakran megkérdőjelezhető színészeket műveik élére, addig ikonikus alakjait (hogy csak párat említsünk: Pacino, De Niro, Nicholson) fokozatosan gyatra komédiák vagy látványos szuperprodukciók mellékszerepeibe szorítja ki. Hasonlóan méltatlan sors jutott a hetvenöt éves Dustin Hoffmannak is, aki színvonalasabb filmszerepek híján sorozatfőhősként (Befutó), valamint Ronald Harwood színművének adaptálásával rendezőként is kipróbálta magát. Témaválasztása helyzetének függvényében nem véletlen: első filmje egy visszavonult operaénekeseknek és zenészeknek otthont adó intézményben játszódik. A kedélyes, lelkükben örökifjú lakók koncerteket készülnek adni Verdi születésénak évfordulójára, lelkesedésüket csupán a hely közelgő bezárása és az egykor elsöprő sikerek fájó nosztalgiája töri meg. Ebbe a világba toppan be Jean, a neves operaénekesnő, akit régi kollégái egy híres kvartett előadására szeretnének rábeszélni, ám a díva makacssága és évtizedekre visszanyúló konfliktusa az otthonban élő volt férjével veszélybe sodorja a parádés eseményt.
Hoffman műve derűs vígjáték szellemes dialógusokkal, szerethető karakterekkel (köztük a „hosszútávfutó” Tom Courtenayjel), ám kiszámítható és végül súlytalanná váló alaptörténettel. Pedig a Kvartett akár egy emlékezetes sorsdráma is lehetett volna a világ negligált tehetségeiről és az opera műfajának haldoklásáról, párhuzamba állítva a rendező életművének aktuális alakulásával. Ehelyett a dráma elmarad: a nézeteltérések elsimulnak, a négy énekes végül összeáll, az előadásokat pedig hatalmas ováció kíséri. Így a szereplők újra átélhetik régi sikereiket, noha a nézőben végig ott motoszkál a gondolat, hogy hasonló visszatérés sajnos nem minden talentumnak adatik meg.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/01 55-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11320 |
