Tüske Zsuzsanna
Seven Psychopaths – amerikai-brit, 2012. Rendezte és írta: Martin McDonagh. Kép: Ben Davis. Zene: Carter Burwell. Szereplők: Colin Farrell (Marty), Sam Rockwell (Billy), Christopher Walken (Hans), Woody Harrelson (Charlie). Gyártó: Film4 / Blueprint Pictures. Forgalmazó: Big Bang Média. Szinkronizált. 110 perc.
A gyilkos humorral, a kíméletlen naturalizmussal és a szikrázó párbeszédekkel biztos kezű késdobálóként bánó Martin McDonagh több évnyi kudarcjárat után kapta meg menetjegyét a színpadi sikerek végállomásáig – mégsem érte be a kiemelt hellyel az Új Európai Dráma friss jelensége, a „bele a pofádba” vagy az „új brutalitás” elsőrangú rebelliseinek klubjában. A színház szűkösebb díszletvilága után a határtalan mozgásteret biztosító filmvásznat is erős, sötét tónusokkal festette át. McDonagh eddigi filmes pályafutásán nem tett mást, mint közelebb lépett színpadi alkotásainak egyik forrásához, a gengszterfilmhez, majd két bravúros huszárvágás után máris a zsáner cosa nostrájának olyan donjai között találta magát, mint Guy Ritchie vagy Tarantino.
Díjnyertes rövidfilmje és dicsfény övezte első nagyjátékfilmje, a briliáns Erőszakik után, az író-rendező ezúttal némileg elrugaszkodik az eddig felépített univerzumtól és a forgatókönyvíró-főhős, Marty személyén keresztül szerzői önismereti vágtára indul, olyan reflexív előképek nyomán, mint a 8 és fél vagy A lány, aki ellopta az Eiffel-tornyot. A labilis, alkoholproblémákkal és írói válsággal küzdő központi figura körül ezúttal olcsó cirkuszi társulatként parádéznak a szokásos gengszterfilm-figurák – a heist-filmes roncsderbi középpontjába pedig egy ellopott si-cu kerül (így már a műfaji alapkonfliktus is eleve bohócorrot kap). Hiába a Guy Ritchie-féle stíljátékok vagy a coeni irónia, a korábbi zsánermutatvány komédia és gengszterdráma ötvözetére ezúttal sikertelen: a metsző humor és tragédia finomra kevert elegyéből csupán néhány jól eltalált, kesernyés poénbonbon marad, Fellini előcitálása pedig legfeljebb annyi jó szolgálatot tehet, hogy segít felidézni az Erőszakik záróképeinek mágikus atmoszféráját.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/01 55-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11318 |
