Nevelős Zoltán
Nevelős Zoltán
Flight – amerikai, 2012. december 11. Rendezte: Robert Zemeckis. Írta: John Gatins. Kép: Don Burgess. Zene: Alan Silvestri. Szereplők: Denzel Washington (Whip), Kelly Reilly (Nicole), Bruce Greenwood (Charlie), Don Cheadley (Lang), John Goodman (Harling). Gyártó: Paramount Pictures / Image Movers. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 138 perc.
Robert Zemeckis a 2000-es Számkivetett óta most először rendezett élőszereplős filmet. A színészek közreműködésével forgatott, de digitális animációval átlényegített Polar expressz, Beowulf és Karácsonyi ének után a Kényszerleszállás annak példája, a vizuális effektek hogyan rendelődhetnek alá a cselekmény drámai igényeinek, legyen szó csupán egy színésznő pupillájának hirtelen kitágulásáról, vagy a film kiindulópontját jelentő légiszerencsétlenség során a repülőgép földet éréséről, amelyet a bombasztikus hatás lehetőségét félretéve, először a pilóta korlátozott szemszögéből, majd egy mobiltelefonnal készült, gyenge felbontású felvételen láthatunk.
Az akció háttérbe szorítása jogos, lévén a balesetet követően kibontakozó dráma valójában a pilóta belső drámája. Miután páratlan lélekjelenlétről és rátermettségről tanúságot téve a zuhanó repülőgép csaknem összes utasát sikerül megmentenie, az ünnepelt hős kénytelen szembenézni a hivatalos vizsgálat néhány számára hátrányos fejleményével, kiderül ugyanis, hogy a repülés során jelentős mennyiségű alkohol és kábítószer volt a vérében. A rendkívüli ember, akit gyengéi csaknem végzetesen lehúznak, ideális és hálás szerep Denzel Washingtonnak, aki többször is képes elhitetni magáról – elsősorban velünk, nézőkkel –, hogy új életet kezd… aztán mégsem. Ezek a film legihletettebb pillanatai, amelyek a rendezőt és az írót, John Gatinst éppúgy dicsérik, mint a színészt, és ezek juttatják el a figurát a mellébeszélős-megúszós rutinból egy olyan erkölcsi dilemma csúcspontjára, ahol valami jelentőségteljes döntést hozhat. Végül sikerrel jár, és ennek fényéből az sem tud elvenni, hogy a tanulságokat a zárómonológ egyértelműsíti is. Végeredményben a Kényszerleszállás készítőinek profizmusával és a téma kellő komolyan vételével méltó mai folytatója olyan, a függőségről szóló klasszikus hollywoodi drámák hagyományának, mint Billy Wilder Férfiszenvedélye Ray Millanddel, vagy Otto Premingertől Az aranykezű férfi Frank Sinatrával.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/01 53-53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11315 |
