Baski Sándor
Sightseers – brit, 2012. Rendezte: Ben Wheatley. Írta: Alice Lowe és Steve Oram. Kép: Laurie Rose. Zene: Jim Williams. Szereplők: Alice Lowe (Tina), Steve Oram (Chris), Eileen Davies (Carol), Monica Dolan (Janice), Richard Glover (Martin). Gyártó: Big Talk Productions / Studio canal / Rook Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 88 perc.
Ben Wheatley eddig mindössze három nagyjátékfilmet forgatott le, de már most nyugodtan kijelenthető: személyében újabb kirívóan tehetséges rendezővel gyarapodott a manapság amúgy is felfutóban lévő brit filmipar. A korábban a televízióban dolgozó Wheatley sem a műfaji vonalon mozgó újgenerációs filmesekhez (Edgar Wright, Joe Cornish, Neil Marshall), sem a szerzői drámákat készítő alkotókhoz (Steve McQueen, Andrea Arnold, Lynne Ramsay) nem sorolható be; inkább a két világ határvidékén mozog. Hasonló recept alapján készült mindhárom filmje: az alapvetően műfaji történeteket a brit filmes hagyományban gyökerező rögrealista nézőpontból vezeti be, majd fokozatosan túllép a zsáner szabályain. Míg a Down Terrace-ben „mindössze” ötvözte a maffiafilmes toposzokat a Mike Leigh-filmek hangulatával, addig a kezdetben az Erőszakik nyomvonalán haladó Halállista, a Vesszőembert megidéző, szürreális zárlatának köszönhetően, teljesen új kontextusba került.
Nem kevésbé eklektikus és merész mixtúra legfrissebb munkája, a Vérturisták. A forgatókönyvet ugyan a két főszerepet alakító színész, Alice Lowe és Steve Oram jegyzi, de a történet tökéletesen beleillik Wheatley alkotói profiljába. A film úgy indul, mint egy Shane Meadows-féle szociodráma, bemutatva a harmincas éveiben járó, zsarnok anyjával egy fedél alatt élő Tinát, akit új barátja, Chris egy közös lakókocsis nyaralásra invitál. A folytatásban a Vérturisták sajátos road movie-vá alakul át, a festői Yorkshire azonban nem egy spirituális utazás, hanem egy kegyetlen ámokfutás színhelyévé válik, a Született gyilkosok után szabadon. Mickey-vel és Mallory-val ellentétben viszont Tina és Chris nem élvezetből vagy a társadalom iránt érzett megvetésből, hanem a kispolgári irigységtől vezéreltetve gyilkolnak, figuráikban így végig ott bujkál a komikum.
A Vérturisták legnagyobb bravúrja, hogy a frappáns egysorosok és az abszurd szituációk ellenére mégis képes megőrizni a történet hitelességét és komolyságát. Mindez a humoristából lett színészek mellett legfőképpen Wheatley-nek köszönhető, aki csalhatatlan arányérzékkel vegyíti az idill képeit a sokkolóan naturális erőszakkal, a Vérturisták így, a hivatalos műfaji megjelölés ellenére, jóval több szimpla fekete komédiánál.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/01 52-52. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11313 |
