Szabó Noémi
Cockpit – svéd, 2012. Rendezte: Marten Klingberg. Írta: Erik Ahrnborn. Kép: Simon Pramstein. Zene: Mathias Nille Nilsson. Szereplők: Jonas Karlsson (Valle), Marie Robertson (Cecilia), Ellen Jelinek (Maria), Björn Andersson (Harald). Gyártó: Garagefilm International / Film i Väst. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 90 perc.
Valle, a pilóta látszólag tökéletes harmóniában él feleségével és vak kisfiával, mígnem kirúgják az állásából, a kieső bevétel miatt pedig felesége még aznap elhagyja. Nyomasztó munkanélkülisége, harcos-feminista nővére és leszbikus anyja kétségbeesett lépésre kényszeríti, így aztán 15 visszautasítás után végül nőnek maszkírozva jelenik meg egy állásinterjún. A nőnek öltözött férfi a legszakállasabb poénforrás, amire valaha tűsarkút húztak: a téma vonzza az alpári humort és elemi velejárója az eltúlzott színészi játék, az erre épült filmek pedig többnyire egyszer használatos szituációs komédiák.
Marten Klingberg vígjátéka azonban nem elégszik meg ennyivel. A Rúzs, reptér, satöbbi pontosan ugyanazokkal a fordulatokkal szórakoztat, mint bármely más gender-komédia, mégsem válik olcsóvá. Jonas Karlsson visszafogott, kimért színészi játékával nem alacsonyítja le az általa megformált női karaktert, ahogyan a mellékszereplőket alakító színészek sem tolakodnak az előtérbe karikírozott figuráikkal. A középpontban álló szerelmi konfliktus – a biszexuális nő és a nőt alakító férfi között – abszurditása ellenére csendesen és magától értetődően bonyolódik; a mindennapos társadalmi problémák érzékletes ábrázolása pedig (válás, munkanélküliség) kézzelfoghatóvá, közelivé teszik a vígjátéki alapszituációt. Klingberg kiváló arányérzékkel egyszerre mutatja be a dolgok tragikus és komikus oldalát – mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy képes úgy viccelődni egy tízéves, vakon született kisfiú rovására, hogy a film egyetlen pillanatra sem válik ízléstelenné. Összességében a Rúzs, reptér, satöbbi nem hoz újítást; a cselekmény könnyen kikövetkeztethető, a tanulság sekélyes és Hollywoodot is megszégyenítő módon szájbarágós; a szerethető karakterek, a remekül megírt párbeszédek, és a nagyszerű színészi játék azonban a Van, aki forrón szereti méltó utódjává emeli.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2013/01 54-54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11308 |
