Koltai Ágnes
Elsőfilmes rendezőt ritkán fogadnak ilyen kitörő ovációval. A francia Arnaud Desplechint hazájában Messiásnak kijáró üdvrivalgással köszöntötték debütáns munkája, Az őrszem bemutatója után. A francia kritika a megtépázott tekintélyű gall filmművészet renoméjának visszaszerzését reméli Desplechintől. Ő az új csillag: nem olyan extravagáns, kiszámíthatatlan, mint Beineix és Carax, nem olyan halálosan zabolázhatatlan, mint Collard. Ő a finomkodó francia közízlés új dalnoka: egyszerre köznapias és emelkedett, érthető és elvont.
Az őrszem a tökéletes fából vaskarika; a moralizáló kémfilm. A rendező mindent belezsúfolt sztorijába, amit egy érző szívű és elmélyült européer elmondhat a Vén Kontinens háború utáni történetéről. Van itt áruló jaltai békekötés, szovjet-amerikai hidegháború, német lelkiismeret-furdalás, és kettős-hármas ki tudja hányas kémkedés (à la Kanión Mercader második halála), levágott fej, kicsempészett orosz tudósok, gazember rendőrök. Mocskos a világ mindkét fele, különösen egy finom entellektüel szemében.
Világfájdalmas szenvelgés Az őrszem, az a fajta hamis mozi, amely szellemi fölényben tetszelegve harcol alkotója vélt vagy valós fantomjaival. Mégha hihető volna is a történet és a film légköre, akkor is megkésett mű lenne. Így csak reménytelen kísérlet az amerikai kommersz elleni harcban. Egy görcsös kép az állóháborúból.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1994/04 63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1129 |
