Forgács Nóra Kinga
La prima cosa bella – olasz, 2010. Rendezte és írta: Paolo Virzi. Kép: Nicola Pecorini. Zene: Carlo Virzi. Szereplők: Micaela Ramazotti (A fiatal Anna), Stefania Sandrelli (Az idős Anna), Valerio Mastandrea (Bruno), Claudia Pandolfi (Valeria). Gyártó: Medusa Film. Forgalmazó: Parlux. Feliratos. 122 perc.
Bizony olykor megesik, hogy a kritikus feleslegesnek érzi szerepét, mert az adott filmmel való kapcsolat olyan, mint a szerelem. Nem érvrendszere, hanem kémiája van. Így aztán biztos lesznek olyanok, akiknek a Toszkán szépség túl hosszú, túl zajos, túl zenés, túl színes, esetleg túlságosan kaotikus. De ez a mozi nem a kicentizett dramaturgiai szerkezetével vagy a kidekázott érzelemadagjaival győzi meg a nézőjét, hanem egyszerűen lehengerel. Karakteres, magával ragadó, sodró lendületű, humoros, ráadásul hatalmas szíve van, akkora, ami még ebbe a majd két órás játékidőbe is alig fér bele. Szereti az embereket, akikről mesél, de ami még ennél is fontosabb, minden stilizációs effektus, minden túlzás, minden kikacsintó gesztus és kikarikírozó geg ellenére tisztán és őszintén mesél róluk.
Amúgy az alapszituáció már-már sablonos: Anna, akit 1971-ben Pancaldi legszebb anyukájának választottak, a film jelenidejében, 2009-ben haldoklik. Ennek hatására kibomlik a múlt, egy család történetének kacifántos, vidám és szomorú csaknem negyven esztendeje kavarodik egyetlen nagy mesefolyamba. A jelenidő és a múlt összefonásának nincsen szigorú szabásmintája, leginkább az érzések irányíták. Egyszer csak, csudálatos mód a néző előtt áll csaknem negyven esztendő, rengeteg furcsa, de izgalmasan, emberien furcsa karakter, egy család érzelmi életrajza. Nincs is ennél több, csak ez az oda-vissza hatás. Maga a soha el nem mesélt, soha fel nem idézett történet kelti életre a jelent, ami egy krízisben kibontja a múltat. A családtagok végre a saját meséjük tükrében, a rengeteg fordulópont és nézőpont rengetegféle tükörképben ismerik fel mostani önmaguk magyarázatát. És azt, hogy a timeline-nál sokkal finomabb és súlyosabb fonal bogozza az egymás életében szerepet játszó embereket mindörökre össze.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2012/10 53-53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11279 |
