Bayer Antal
Biztos pontok: Lucky Luke és Peter Parker
Amióta elhunyt René Goscinny, a Lucky Luke-képregények finoman szólva változó színvonalon folytatódtak. Felsorolni is nehéz, Morris hány írót próbált ki szerzőtársa helyettesítésére, az ő halála után viszont eleinte úgy tűnt, Laurent Gerra humorista mellett tették le a garast a jogtulajdonosok, az általa írt sztorik közül egy (A washingtoni férfi) magyarul is megjelent. Ám a mérleg mégsem lehetett teljesen pozitív, ugyanis a harmadik kötet után hirtelen arról értesültünk, hogy a következő elkészítését másokra bízták.
Nem is akárkikre: Daniel Pennac és Tonino Benacquista a színvonalas populáris irodalom igazi nagyágyúi, és nem teljesen idegen terület számukra a képregény sem. Különösen igaz ez Benacquistára, aki elmondhatja magáról, hogy valószínűleg ő az egyetlen író, akinek a képregénye alapján készült film főszerepét a Manchester United hajdani sztárja, Eric Cantona alakította (A zabagép, 2003). Pennacnak, akinek pár regénye és gyerekkönyve magyarul is megjelent, kevesebb a tapasztalata ezen a téren, bár érdekes adalék, hogy Malaussène sorozatának címlapjait Jacques Tardi képregényrajzoló készítette.
Komoly várakozás előzte hát meg az új írópáros bemutatkozását, amely izgalomban jómagam is osztoztam, mint mindkettőjük munkásságának nagy tisztelője, különösen azután, hogy megtudtam, ez lesz a következő magyar nyelvű Lucky Luke-epizód. Elvárásainkat persze behatárolták a kötelezően megtartandó keretek, elvégre egyetlen új írónak sem engedtethetik meg, hogy az 1946-ban megalkotott, és az 1960-as évek eleje óta úgyszólván változatlan karakterek megszokott viselkedési mintáitól jelentősen eltérjen.
Így hát csalódás nélkül vehettük tudomásul, hogy leginkább csak annyi történt, hogy egy újabb jó történettel bővült Lucky Luke-könyvtárunk. Luke és a Dalton-testvérek hozzák a formájukat, az új karakter, a Lucky Luke riválisaként fellépő Allan Pinkerton magándetektív megalkotásában pedig a szerzők remekül alkalmazkodtak a Goscinny-féle hagyományokhoz, egy igazán színes egyéniséggel bővítették a szereplőgárdát. Tanulságos azonban, hogy ebben a háromszögben, amelynek az egyik sarkában a megunhatatlanul gonosz és ostoba Dalton-testvérek, a másodikban az ambíciózus és mindenkire gyanakvó Pinkerton, a harmadikban pedig szöges ellentéte, az önzetlen és szabadságkedvelő Luke áll, éppen a címszereplő látszik a legkevésbé érdekes egyéniségnek, ami azért Goscinnynél nemigen fordulhatott elő.
És ezzel el is jutottunk Pennac és Benacquista újításához, amennyiben a mindig finoman ironizáló Goscinnyhez képest jóval erőteljesebben foglalnak állást a szórakoztató történet hátterében álló komoly mondanivaló, a személyes adatok védelme tekintetében. Egy olyan világban, ahol mindenki félti a magánszféráját, ki a közösségi hálózatoktól, ki a saját kormányától, a Pinkerton-féle, mindenkire, bűnösökre és ártatlanokra egyaránt kiterjedő nyilvántartás bevezetése hátborzongató aktualitással bír.
Lucky Luke 16: Lucky Luke Pinkerton ellen. Színes, puhafedeles, 48 oldal. Kiadó: Pesti Könyv.
Ha Lucky Luke-nál jóval fiatalabb is, idén kerek évfordulónak örvendhet az egyik legismertebb képregényfigura, az 50 éves Pókember. A Magyarországon is a legkedveltebbek közé tartozó „hálószövő” kalandjai idehaza új lendületet kaptak 2012-ben, kéthavonta jelenik meg a Hihetetlen Pókember, illetve a fiatalabb olvasóknak szánt Spider-Man magazin, októberben egy klasszikus kötet is várható, a nyáron pedig útjára indult egy gyűjtői sorozat.
Az igények felmérése után a Kingpin kiadó úgy döntött, hogy a nálunk legnagyobb nosztalgiafaktorral rendelkező 1980-as évekbeli történetekből válogat, és igyekszik bepótolni a fontosabbakat azok közül, amelyek annak idején kimaradtak. A korlátozott példányszámban megjelenő sorozat darabjait csak a kiadónál (www.pokember.hu) és képregényes rendezvényeken lehet beszerezni.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2012/10 61-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11270 |
