Vajda Judit
Last Night – amerikai, 2010. Rendezte és írta: Massy Tadjedin. Kép: Peter Deming. Zene: Clint Mansell. Szereplők: Keira Knightley (Joanna Reed), Eva Mendes (Laura), Sam Worthington (Michael Reed), Guillaume Canet (Alex). Gyártó: Gaumont. Forgalmazó: PARLUX Entertainment. Szinkronizált. 93 perc.
Fiatal pár készülődik, majd indul el egy partira, ahol mind a férj, Michael, mind a feleség, Joanna elvegyül az ismerős vendégek között. A szokásos értelmiségi összeröffenés után hazatérve azonban az asszony a férfi szemére veti, hogy szinte az egész estét ugyanazzal a nővel, Laurával, a kolléganőjével beszélgette végig, és egyértelmű, hogy van köztük valami. Michael persze tiltakozik, ám Joannát nem lehet meggyőzni, így klasszikus féltékenységi jelenet bontakozik ki kettejük között.
A nézőnek még csak nem is kell kapcsolatban élnie ahhoz, hogy felismerje, mennyire mindennapos és életszerű, ugyanakkor – a film világában – sematikus, sőt elhasznált a fenti képsor. A Tegnap éjjel pedig ezt követően ugyanebben a mederben folytatódik: figuráiban és helyzeteiben nincs semmi speciális, bármikor felcserélhetők lennének bárki és bármi mással. A teheráni születésű író-rendezőnek, Massy Tadjedinnek, a trükkös cselekményű A fiók forgatókönyvírójának, ezúttal semmiféle eredetiséget nem sikerült alkotásába csepegtetnie, így az hajszálra ugyanolyan, mint bármely másik csendes-szomorkás párkapcsolati dráma.
A nyitányt követően az alkotó és színészei végigveszik a féltékenységi adok-kapok játszmák kényszerpályán mozgó, sőt kényszeres mechanizmusát (miközben a buli másnapján a férj többek közt épp az említett kolléganővel indul munkaügyben egy másik városba, addig a feleség összefut és újabb találkozót beszél meg rég látott szerelmével, szemmel láthatóan még mindig szikrázik köztük a levegő). Az egymásra halmozódó kliséhegyeket megmenthetnék a színészek (Knightley, Worthington, Mendes, Canet), akik mindent meg is tesznek az ügy érdekében, ám mivel a mindenféle egyediséget nélkülöző műnek nem alakul ki saját világa, a játszók próbálkozása előbb-utóbb elkerülhetetlenül szituációs gyakorlatokba fullad.
Mindezek miatt a Tegnap éjjel hatásában akár steril is lehetne, ám a gyakran felcsendülő (és olyankor szinte folyamatosan szóló) melankolikus zene, az időnkénti (és egyébként teljesen funkciótlan) időbontás és a hitelesen ábrázolt, mégis távolinak tűnő közeg hatására inkább cseppfolyóssá, képlékennyé és megfoghatatlanná válik: kisiklik a kezünk közül. Aprócska diadalként viszont elkönyvelheti, hogy cselekménye fordulataival relativizálja a megcsalás egyértelműnek gondolt határait.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2012/05 . old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11260 |
