rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Casablanca

Casablanca: Max Steiner

Utak Casablancába

Hubai Gergely

Max Steiner zeneszerző 1937-ben írt alá hosszútávú szerződést a Warnerrel, innentől fogba a stúdió szinte minden fontos filmje az ő asztalán landolt. A King Kong és az Elfújta a szél mellett közel 300 filmen dolgozó komponista húsz Oscar-jelöléséből összesen hármat váltott szobrocskára: 1943-ban az Utazás a múltból, 1945-ben pedig a Mióta távol vagy aláfestését tüntette ki az Amerikai Filmakadémia. A két győztes között készült Casablanca valamiért kimaradt a díjazottak sorából, ám az utókor azóta kult-státuszba emelte a soundtracket.

Steiner stílusának fontos jellemzője a zenei utalások tömkelege, a főcím során mindjárt saját magától idéz: a stúdiót jelképező, úgynevezett Tovarich-fanfár után az Afrika térképére vetített stáblista alatt az Elveszett őrjárat (1934) főtémája hallható, mivel mindkét történet a fekete kontinensen játszódik. Az aláfestésben hasonló utalásokat találunk, a zene az ellenállókat jelképező La Marseillaise és a német elnyomókat megjelenítő Die Wacht am Rhein összecsapására épül. (Steiner eredetileg a Horst Wessel-féle náci pártindulót akarta használni, ám az még néhány országban szerzői jogi védelem alatt állt).

A film legismertebb motívuma viszont nem Steiner nevéhez fűződik: az As Time Goes By című betétdalt Herman Hupfeld eredetileg az Üdvözlünk mindenkit! (1932) című Broadway-revühöz írta. Bár Steiner szeretett volna saját slágert írni Rick és Ilsa románcához, ezt prózai okokból nem tehette meg. A forgatás után Ingrid Bergman rögtön levágatta a haját, így a dalt tartalmazó jeleneteket már nem lehetett újraforgatni – Hupfeld dalát végül Steiner jobb híján szerelmi témaként beépítette az aláfestésbe.

Steiner művészetében a wagneri leitmotívumokra épülő romantika szépen elegyedik a kor legnépszerűbb slágereivel, a kettő között húzódó határvonalat szinte lehetetlen meghúzni. Az eredetileg Ginger és Fred-musicaleken edződött mester olyan dalokat adaptált a Casablanca számára, mint a The Very Thought of You vagy a Heaven Can Wait – sajnos a film számára írt egyetlen eredeti dal (Knock on Wood) egyben a legjellegtelenebb is. Ilyen slágerparádé mellett a közönség akár úgy is érezhette, hogy egy musicalre váltott jegyet.

Steiner tehetségét bizonyítja, hogy a Broadway-n megbukott cinikus háborús drámából zenéje segítségével örökérvényű romantikus klasszikust faragott. A sors furcsa fintora, hogy az eredeti témák talán elhomályosulnak a dalok és az emlékezetes himnusz-csata árnyékában, ám a mester szerepét nem szabad alábecsülni: ezekből az alapanyagokból csak ő keverhetett ki egy ilyen emlékezetes zenei koktélt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 09-09. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11206

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 1275 átlag: 5.48