Schubert Gusztáv
Shakespeare ugyan a legtöbbet elemzett drámaíró, de a humorérzék ritkán szerepel az esztétika módszerei között.
Irodalomórán hamar beleverik a fejünkbe: a klasszikusokat csak áhítatos csendben szabad megközelíteni. A módszer bevált, az eredmény borítékolható volt – ha a nádpálca bármikor a kezedre csaphat, mikor az illendőnél hangosabban lapozol, okos ember nem fog többé könyvhöz nyúlni. És persze akkor sem, ha az irodalomról az terjed el, a klasszikus mind unalmas és illedelmes. A szépirodalom ily módon mára csúfosan megbukott: maroknyi Gutenberg-hitű eretnek kivételével nem olvas már senki, és persze Shakespeare Vilmos darabjaira sem kíváncsi.
A Centrál Színház színpadán immár 500 végigröhögött előadást megélt S.Ö.R. (Shakespeare Összes Rövidítve) nagy szerencsénkre az ellenkezőjére buzdít: nézzük a klasszikust szórakoztatónak, és „legott mulattatni fog”. Ezt célul kitűzni persze könnyű, de megcselekedni szinte lehetetlen. A S.Ö.R. ravaszul, kerülőúton éri el célját, minden ízében más, mint aminek első blikkre látszik. Például: nem rövidített, kivonatolt „Shakespeare összes”. Helyenként annyira nem az, hogy a legtöbb darabot épp csak megemlítik (Pericles, Troilus és Cressida), vagy elkezdik, de rögtön abba is hagyják. A Macbethet például azért, mert a színészek egyike sem akarja eljátszani a főszerepet, az angol színházi legendárium szerint ugyanis a címszerep elátkozott, s egyikük sem szeretne bajba kerülni miatta. Amit mégis részletesebben (pár percben) eljátszanak (Rómeó és Júlia, Hamlet), abból ugyan a Shakespeare világában járatlan néző össze nem rakja az eredetit. Ha valaki a prológus alatt nem fogott gyanút, Júlia erkélye alatt észbe kaphat: a S.Ö.R. minden, csak nem ismeretterjesztő színielőadás, vagy zanzásított érettségi puska.
A három, kivételes humorérzékű színésznek, Kálloy Molnár Péternek (aki 1992-ben Londonban megtalálta, megszerette, majd hazahozta az 1987 óta játszott angol darabot), Gáspár Andrásnak és Kálid Artúrnak nyilván nem az lehetett a szándéka, hogy eredetit „az ifjúság számára átdolgozza”, esetleg felismerhetetlenségig lebutítsa a „nehéz” Shakespeare-meséket. Mint ahogy az sem, hogy a patetikus színjátszás ellenében jól elhülyéskedjék Shakespeare-t. A temérdek kínrím és a gyakran csak erőltetett szellemesség hallatán ugyan hajlamosak vagyunk egy darabig erre gondolni, idővel – meglehet egyeseknek túl későn – azonban összeáll a S.Ö.R. logikája. És éppenséggel nem azt olvassuk ki a darab végén, hogy „Sekszpír Vili egy hüje!” Már csak azért sem, mert a darab nem Shakespeare-ről, nem is a komédiáiról és tragédiáiról szól, hanem a színház romlásáról. A S.Ö.R. gyógyhatású készítmény, színházterápia. Elrontott, hol klasszikus, hol modern, hol posztmodern mezben fontoskodó akadémizmus miatt elmeszesedett ízlésünket próbálja kúrálni. Kálloy, Kálid és Gáspár nem Shakespeare-en, hanem a dilettáns színészeken és a kontár nézőkön röhög. A S.Ö.R. több mint stílusgyakorlat, nem csupán léha és mulatságos színpadi improvizációk füzére Shakespeare ürügyén, van ugyanis drámai tragikomikus története. Az erősen önreflexív sztori szerint a három színész (Petya, Totya és Artúr) az eredeti darabot – The Complete Works of William Shakespeare (Abridged) – játszó angol színész-trió kétórás „rövidítési” rekordját készül megdönteni. Persze, ami el tud romlani, az el is romlik, a függönyt nem lehet felhúzni, a színészek újra meg újra összevesznek, vagy épp elfelejtik a szerepüket. És előadás közben még rossz hír is érkezik: a londoniak új rekordot állítottak be, 1 óra 10 perc alatt ledarálták a Shakespeare-összest.
Nem a vereség tragikomikus, hanem a hübrisz. Petya, Totya és Artúr – igazi dilettánsok. Mintha a Szentivánéji álom színjátszó mesterembereit látnánk. Csak épp erősen maira hangolva (és magyarra fordítva), ismerős bunkósággal, 2012-es félműveltséggel próbálják színpadra vinni a tehetségüket meghaladó remekműveket. (A szűnetlen önelemzés és a féltudástól megihletve elszálló filozofálás a „posztmodern” eklektikának nem megdicsőülése, hanem könyörtelen paródiája.) Amolyan bűvészinas történet ez; Shakespeare két órára magukra hagyta színészeit (Petyát, Totyát és Artúrt), és azok kevés tehetséggel, de rekorder nagyravágyással próbálják értelmezni és összerakni a teremtő géniusz életművét. A zavaros vizek fölött lebegő szellem és az alant hömpölygő szellemtelenség kontrasztját nézve nehéz úgy hinni, mintha a S.Ö.R. ártatlan szórakozás volna. Ez bizony szörnyű víg komédia. Már csak azért is, mert Shakespeare szellemét túl hosszú ideje nélkülözzük, az a két óra réges-rég letelt.
S.Ö.R. – Shakespeare Összes Rövidítve – Rendezte: Kálid Artúr, Gáspár András, Kálloy Molnár Péter. Írta: William Shakespeare műveinek felhasználásával Adam Long, Daniel Singer, Jess Winfield. Átdolgozta: Kálloy Molnár Péter. Szereplők: Kálloy Molnár Péter (Petya), Kálid Artúr (Artúr), Gáspár András (Totya), A Centrál Színház előadása.
DVD-forgalmazó: Parlando. 119 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2012/08 09-09. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11167 |
