Sípos Júlia
Budapest főépítésze, a városi felfedező túrák ötletadója a részletekben rejtőzködő ismeretlen metropoliszról.
Finta Sándor 2000-ben szerzett építészmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, 2005-től egyik alapítója és kuratóriumi elnöke a Kortárs Építészeti Központnak (KÉK). 2012 májusától Budapest főépítésze.
Van-e kedves filmje, amiben Budapest építészeti szempontból Ön szerint érdekesen, karakteresen jelenik meg?
A Kontroll mellett az uristen@menny.hu és a Tesó ugrik be elsőre. Ezekben a filmekben nagyon keveset látunk a tradicionális Budapest imázst alkotó helyekből. A Kontroll Budapest legkevésbé romantikus, vagy épp legkevésbé izgalmas helyszínét, az azóta sajnos elég rosszul felújított metró utasforgalmi-, rejtett gépészeti-, es közlekedési tereit örökíti meg. Az uristen@menny.hu-ban megjelennek ugyan a város jellegzetes helyei, de alapvetően a szokványostól eltérő horizont-magassággal kamerázva, különösen emlékezetesek a Deák téri, art nouveau stílusú, egykori Breitner áruház tornyából rögzített nézőpontok. A film szellemesen játszik a város – a valóságban egymástól távol eső – térrészeinek összekapcsolásával is. A Tesó pedig a lakótelepet használja filmszervező közegként. A békásmegyeri panel mindent meghatározó adottságkent válik a történet főszereplőjévé, adalékot szolgáltatva a romantikus lakótelep-mítosz diskurzushoz.
Mit tud egy film üzenni egy városról, akár amerikai, francia vagy indiai?
A film és a megjelenített városok viszonya többrétegű. Lehet akár tudatosan, a turisztikai hozamra felépített, egy vizuálisan vonzó város részleteit megjelenítő, totálokkal és széles panorámákkal bemutató igazi városfilm. Lehet sajátos couleur locale, vagy éppen a rejtett, halott terekre fókuszáló metropolisz-töredék, vagy pedig – mint az említett filmekben – egy jól körülhatárolt helyen mutatja meg szereplőit. Minden esetben izgalom olyan filmeket nézni ahol a város valamilyen formában megjelenik, ha új azért, ha ismerős, akkor meg azért, mert keressük, hogy a magunkban hordozott városkép mennyire azonos a más által láttatott városképpel.
Van-e olyan filmélménye, amiben a díszletek, az enteriőr, a tárgyi világ, vagy, a design adott meghatározó élményt?
Nálam az összkép meglehetősen eklektikus e tekintetben. Általában a sci-fikben, mint az 1920-as orosz Aelitában vagy Woody Allen Alvójában megjelenő esztétikát ugyanúgy szeretem, mint Greenaway vagy Lynch filmjeinek képi világát, de a Poirot-filmek ’30-as évekbeli Bauhaus stílusú épületeit, enteriőrjeit is szívesen nézem.
Miért olyan sikeresek a „láthatatlan”, ismeretlen Budapest megismertetésére, éppen a Kortárs Építészeti Központ kezdeményezésére szerveződött alternatív túrák és van-e helye ezeknek a filmvásznon, vagy ismeretterjesztő tévésorozatokban, vagy éppen a titkosság adja a varázsukat?
Kétségtelenül rendkívül izgalmas élményt nyújtanak ezek a városi felfedező-, vagy kalandtúrák, a nem ritkán bontás vagy jelentős átalakítás előtt álló épületekben, jól felkészült vezetővel tett kirándulások. A program sikere talán abban a keserédes romantikában van, amelyet az épület dicső múltja és bizonytalan jövője közti egyensúlyingadozás táplál. Túl azon, hogy ezek az építmények kiemelkedő emberi alkotások, technikai vívmányok, újítások, az érdeklődésben szerintem ez a szentimentalizmus is nagy szerepet játszik. A film egyáltalán nem lenne idegen műfaj itt, hiszen maguk a bejárások is sokkal inkább filmszerű élményt adnak, semmint egy valóságban megélt térélményt.
Mit gondolna ezeknek az épületeknek a filmen való dokumentálásáról, egy digitális építészeti archívum létrehozásáról?
Ez izgalmas ötlet, nagyon is el tudnám képzelni, ahogy ezek a szubjektív film-fragmentumok, tér és idő szerint kutathatóan, bekerülnének egy online digitális adatbázisba. Éppen most a Háros-félsziget felfedezésében vagyok benne, nem lenne rossz 20-30 éves filmrészleteket bújni.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2012/08 50-50. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11155 |
