Zalán Márk
A Few Best Men – ausztrál, 2011. Rendezte: Stephan Elliott. Írta: Dean Craig. Kép: Stephen F. Windon. Zene: Guy Gross. Szereplők: Laura Brent (Mia), Xavier Samuel (David), Kris Marshall (Tom), Kevin Bishop (Graham), Tim Draxl (Luke) Gyártó: Screen Australia. Forgalmazó: Forum Hungary. 97 perc.
Noha az ausztrál vígjátékok hagyományai egészen a hetvenes évek elejéig nyúlnak vissza, egészen az 1986-ban bemutatott Krokodil Dundee-ig kellett várni arra, hogy a távoli kontinens komédiái végérvényesen bebiztosítsák pozíciójukat a világ filmtérképén. Ezt erősítette tovább Stephan Elliott kultikus alkotása (Priscilla, a sivatag királynőjének kalandjai), a rendező pedig azóta is szorgalmasan bővíti változó színvonalú filmográfiáját, igaz, hosszabb-rövidebb szünetekkel. Legújabb alkotása, a Harmadnaposok számos vígjáték jól bevált alaphelyzetét egyesíti, hogy az első perctől az utolsóig szórakoztassa nézőjét. A mulattatásról négy fiatal londoni jó barát gondoskodik, akik közül a világjáró David váratlanul bejelenti, hogy egy ausztrál lányt fog feleségül venni, akit valójában alig ismer. Az esküvőre a leendő feleség családjánál kerül sor Ausztráliában. Davidet elkísérik a barátai, ám folyamatos szerencsétlenkedéseik a nagy esemény totális felfordulását eredményezik.
Annak érdekében, hogy produkciója még véletlenül se valljon kudarcot, Elliott több humor-formulát is alkalmaz: merít egy kicsit az angol és az ausztrál kultúra máig tartó ellentéteiből (ami az első ausztrál vígjátékok egyik lényeges humorforrása volt), beemeli a brit fekete humort (a forgatókönyvet a Haláli temetést jegyző Dean Craig írta), de a legtöbb esetben az egyszerű amerikai komédiákra támaszkodik. Egy esküvő, konfliktusok a szülőkkel, különösen a szigorú apafigurával, egy átmulatott vad éjszaka és annak következményei (ld.: Másnaposok 1-2.) mind kiváló receptek tréfás helyzetek ábrázolására és szellemes dialógusok megírására. A Harmadnaposok mindennek maximálisan eleget tesz, ám sok újat nem nyújt, ráadásul halmozza a kliséket, túlságosan felnagyítja a sztereotípiákat és előre látható fordulatokkal operál – de legalább szórakoztat.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2012/07 57-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11145 |
