Kovács Marcell
Piranha 3DD – amerikai, 2012. Rendezte: John Gulager. Írta: Patrick Melton, Marcus Dunstan, Joel Soisson. Kép: Alexandre Lehmann. Zene: Elia Cmiral. Szereplők: Danielle Panabaker (Maddy), Matt Bush (Barry), David Koechner (Chet), Jean-Luc Bilodeau (Josh), Chris Zylka (Kyle). Gyártó: Dimension Films. Forgalmazó: Forum Hungary. Feliratos. 83 perc.
Nem három, hanem legalább hatvan csupasz didi villan a két évvel ezelőtti horrorkomédia folytatásában. A legutóbb még fürdőruhába passzírozva felvonultatott modellgárdát a fejlődés jegyében az alkotók már meztelenül szerepeltetik, leginkább fejnélküli torzóként nyaktól lefelé mutatva. Másik merész újításuk, hogy lemondanak az alibi forgatókönyvről, és a mellek-halál-mellek-halál szinte stroboszkópikus sebességgel váltakozó sorozatára építik fel a filmet. A humor többnyire a malac tini-vígjátékok kókadt közhelyeiből táplálkozik, a komikus helyzeteknek a rózsaszín szöszös kéjbilincs éppúgy elmaradhatatlan kelléke, mint a folyton onanizáló dagi haver.
Az örökzöld patronok nyújtotta otthonos unalomérzetbe azonban időnként önfeledten elvadult degeneráltság hoz izgalmat. Amikor a pancsoláskor a vaginába surranó szörnyhalbébi az esti romantikus együttlét során ráharap a lelkes udvarló hímtagjára, az nem csak a horrorfilmeket kényszeresen különféle pszichológiai iskolák ütközéspontjában vizsgáló kevesek számára lehet érdekes, de minden kiábrándult Cronenberg-rajongónak is, és igazából bárkinek, akit felvillanyoz némi kedélyes kora nyári transzgresszió a moziban. Hasonlóan delejező pillanat az előző rész vérzivatarában csónakmotorral hadakozó seriff megható visszatérése: a lábait vesztett, megtört veteránból az újabb támadás láttán önkéntelenül előjön a háborús hős, és puskával kombinált műlábain gólemként döcögve indul újra csatába a vérhalak ellen. Bárcsak több ilyen bizarr költői látomással kábítana a film. Sajnos nem teszi, helyette a strandokon haknizó egykori vízimentő-sztár szerepében önmagát alakító David Hasselhoff felbukkanásával kell beérnünk, ami kétség kívül bosszantóan kézenfekvő húzás a film készítőitől, de dicséretükre legyen mondva, ezt is ízlésesen, méltósággal sikerül megvalósítaniuk.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 2012/07 56-57. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11143 |