Alföldi Nóra
Comme un chef – francia, 2012. Rendezte és írta: Daniel Cohen. Kép: Robert Fraisse. Zene: Nicola Piovani. Szereplők: Jean Reno (Lagarde), Micheal Youn (Bonnot), Raphaelle Agogue (Beatrice), Salome Stevenin (Amandine). Gyártó: Gaumont. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 84 perc.
A szakácsmesterség hálás szakma, hiszen enni, titkon még az anorexiás őzgidák is szeretnek – nem hiába az az úr a házban, aki a fakanalat bitorolja. Mi több, a tévés főzőműsorok és pár langyoskás komédia is jelzi (Bella Martha, Ízlések és pofonok, Julie&Julia), hogy a magas szintű sütés-főzés mozgóképen is megállja a helyét. Az étterem közeg alacsony költségvetésű kamaradarabokért kiált, hiszen a legfőbb vizuál-parádé maga az étel, mi több, a konyha veszélyes üzemként alkalmanként kisebb robbanások helyszíne is lehet. Ráadásul az irritálóan maximalista főhősök is egyszerűen motiválhatók, míg a hagyma-aprítás mindig finom melodrámákat sejtet. A főzős komédia, külön öröm a nézőnek és kritikusnak is, hiszen adekvátan sütheti el a kulináris poénokat és hasonlatokat: Daniel Cohen filmje például kissé zsíros és sótlan, de fogyasztható.
A francia szakácsok kiemelkedően adekvát vígjátéki-karakterek, hiszen e temperamentumos gasztro-hisztérikákon kívül, talán csak a némafilmes börleszk-hősök hadonásznak és gesztikulálnak ennyit a vásznon. Pontosan így működik a munkanélküli, ám művészetéhez makacsul és pipiskedve ragaszkodó, Jacky is, akit egy szerencsés napon épp a kiégés szélén álló szupersztár és séf-példakép karol fel, hogy aztán kedves zsörtölődések és bizarr kulináris kalandok közepette együtt szálljanak szembe főnökükkel, a gonosz étteremlánc tulajdonossal. A két hős kiválóan működik együtt, meglepően jól hárítják azokat a közhelyeket, amelyektől egyébként a történet hemzseg. A felhőtlen élvezetet ezen felül apró hanyagságok zavarják meg: hiába a néhány, egyébként impozáns francia étterem, a banális cselekmény látványvilága olyannyira lapos, mintha a stáb minden egyes kreatív tagja kifejezetten kisképernyőre komponált volna. Ehhez képest a mese feltűnően jó tempóban döcög, megteszi a magáét – ötye-bulik potenciális kelléke lehet.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2012/07 56-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11141 |
