Barkóczi Janka
Let My People Go! – francia, 2011. Rendezte: Mikael Buch, Írta: Christophe Honoré. Kép: Céline Bozon. Zene: Éric Neveux. Szereplők: Nicolas Maury (Ruben), Carmen Maura (Rachel), Jean-Francois Stévenin (Nathan), Amira Casar (Iréne), Clément Sibony (Samuel). Gyártó: Les Films Pelléas. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 96 perc.
A vidám Ruben szép reményű ifjú, egy jól menő francia folttisztító-gyártó birodalom örököse, aki mégis halmozott hendikeppel vág neki az életnek. Nem elég, hogy zsidó és homoszexuális, de kiválóan és előszeretettel beszéli a világ egyik legkomikusabb hangzású nyelvét, a finnt is. Ruben egy ideje boldog postásként tengeti életét a vadregényes Skandináviában, ahová valaha előrehaladott szaunaelméleti kutatásai okán érkezett. Nap nap után dalolva kézbesíti a mesebeli kisváros lakóinak érkező küldeményeket, este pedig rendre visszatér hű hitveséhez a családi fészekbe. Nem sokkal húsvét előtt azonban hirtelen beüt a córesz és egy buta félreértés megtöri az idillt. Hősünk szedi a sátorfáját és az első géppel visszarepül Párizsba, partnere, a mély érzésű Teemu pedig súlyos depresszióba zuhan. Vajon térben és kultúrában távol a másiktól, legyőzve számos felmerülő akadályt, egymásra találhat-e újra két szerető szív? Megérti-e a keményvonalas mama (a Volverből ismert Carmen Maura) és a Ruben iránt gyengéd érzéseket tápláló agg rabbi, hogy az őszinte vonzalomnak még Jahve sem parancsolhat?
A Szauna Párizsban habkönnyű queer-vígjáték, amelyet a nagyjátékfilmes rendezőként debütáló Mikael Buch Christophe Honoré felügyelete mellett készített. Ha a komédia egészét fergetegesnek nem is mondanánk, néhány találó poén miatt mégis érdekes. A felhasználóit egy csapásra zsidóvá változtató spray bemutatása vagy az eszmefuttatás arról, hogy egy családban első homoszexuálisnak vagy első elváltnak jobb-e lenni, csakugyan őszintén megmosolyogtat. Mivel azonban Buch egyszerre provokál minden irányban és egyszerre próbál politikailag korrekt maradni, forgatókönyve viszonylag hamar túlterheltté, zavaróan döccenőssé válik. A Szauna Párizsban utóérzetét így legtalálóbban egy saját maga által citált aforizmával lehet jellemezni: nem csak az élet, de a film is olyan, mint egy közepesen jó zsidó vicc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2012/07 55-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11139 |
