Vajda Judit
Bel Ami – brit-amerikai, 2012. Rendezte: Declan Donnellan és Nick Ormerod. Írta: Guy de Maupassant regényéből Rachel Bennette. Kép: Stefano Falivene. Zene: Lakshman Joseph de Saram és Rachel Portman. Szereplők: Robert Pattinson (Duroy), Uma Thurman (Madeleine), Christina Ricci (Clotilde), Kristin Scott Thomas (Virginie), Colm Meaney (Rousset). Gyártó: Redwave Films / 19 Entertainment / Protagonist Pictures. Forgalmazó: Ristretto Distribution. Feliratos. 102 perc.
A XIX. századi francia realista próza egyik kiemelkedő darabja, Guy de Maupassant 1885-ös A szépfiúja alapján 1939 és 2005 között összesen kilenc mozgóképes adaptáció született – köztük egy 1947-es mexikói filmdrámával (a középpontban Georges helyett Jorge Duroy-val) és egy 1976-os svéd pornókomédiával. S ahogy nem tudta például a szintén 1947-es hollywoodi feldolgozás (melodramatikus módosítással lezárt, könnyed társasági darabot faragva a keserűen cinikus és kiábrándult vissza-fejlődésregényből), úgy nem tudja a legújabb, éppen tizedik, Robert Pattinson nevével fémjelzett mű sem visszaadni az eredeti értékeit.
A Declan Donnellan-Nick Ormerod rendezőpáros hazánkban forgatott Bel Amija néhány finomabb cselekményváltoztatással és a hangsúlyok áthelyezésével némiképp felmenti vagy legalábbis a körülmények, illetve saját sorsa áldozataként tünteti fel a központi figurát. Az eredeti Georges Duroy teljesen gátlástalan és lelkiismeretlen, tehetségénél pedig sokkal nagyobb az érvényesülési vágya, és nem a nyomortól való menekülés, hanem kielégíthetetlen kapzsisága és irigysége motiválja – ám a filmalkotók nem merték ennyire ellenszenvessé tenni (anti)hősüket, aki a vége felé egy szónoklatban még meg is magyarázhatja a bizonyítványát. A szépfiúval azonban nem is az a baj, hogy adaptációnak gyenge, és alkotói félreértették a regényt (ehhez minden joguk megvan), hanem hogy önmagában sem sokat ér, mivel elkapkodott, összecsapott munka, tele kibontatlan jelenetekkel, kidolgozatlan figurákkal és viszonyokkal, valamint a könyv ismerete nélkül nem pontosan érthető, így súlytalanná vált mozzanatokkal.
Aki mindezek ellenére jól teljesít ebben a sikerületlen kísérletben, az nem más, mint a címszerepet hozó Robert Pattinson. A vámpírbőrből fokozatosan (és igen ügyesen) kibújó fiatal színész szinte ugyanazzal az egy ádáz arckifejezéssel játssza végig a játékidőt – ezzel pedig a film helyett is rendkívül pontosan ragadja meg a karakter brutális elszántságát, nem is annyira megformálva, mint inkább megjelenítve a figurát. Pattinson ezzel megismétli a Cosmopolisban látott bravúrját, azaz talán az egyedüli értékelhető elemmé válik egy alkotásban. A szépfiú csicsás (mozgó)képeskönyv verziója így Georges Duroy karriertörténetének maradandó megfogalmazása helyett valószínűleg egyedül a sztár karrierje szempontjából számít említésre méltónak.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2012/07 54-54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11137 |
