Sípos Júlia
Budapest és mozgóképe a kortárs építészet szempontjából.
A Hg.hu (eredetileg Home Garden) építészeti és design online portál egészen eredeti módon fókuszál az emberre és az őt körülvevő környezetre. Ebben az évben már 11 éves; tavaly, alapítása jubileumán a vezető építészeti és designmagazin hagyományt teremtett a Design Award díj megalapításával. A lap főszerkesztője Kovács Dániel.
*
A szerkesztőségben túlnyomórészt olyan munkatársak dolgoznak, akiket főként az építészet érdekel, és olvasóinkat is ez érdekli leginkább, 250.000 ember látogat minket havonta. Én művészettörténetet végeztem az ELTÉ-n és a szakdolgozatomban egy 20. századi magyar építésszel, Szabó Istvánnal foglalkoztam, aki többek között a Szervita téri irodaházat meg a farkasréti Mindenszentek-templomot tervezte, és ez a korszak, a második világháború utáni modern építészet lett a szakterületem. A gyakorlatomat is a modern építészeti múzeumban töltöttem, és hobbiból a wikipédiára írok az építészettel foglalkozó szócikkeket.
Ezzel az előképzettséggel és érdeklődéssel a moziban is fontos az épített környezet, a design, a díszlet megjelenése a vásznon?
Szörnyű, de nem vagyok képes másra koncentrálni, elsősorban azt nézem – és nem tudok tőle elvonatkoztatni – , hogy mennyire élethű a díszlet, a környezet, az épített háttér: ha ez csalódást okoz, akkor a film számomra már nem képes élményt jelenteni, A legutolsó részletig autentikusnak kell lennie. Örömteli, ha Budapestet viszontlátom a filmeken, de ha egy Párizsban játszódó filmben londoni részletet fedezek fel, akkor az elássa magát, onnantól nem tudom élvezni.
Sok olyan filmélményed van, amelyben éppen az épített környezet ragadott meg?
Bár kifejezetten szeretek művész-mozikba járni, a plázákat nem kedvelem, de nekem, aki a ’90-es években nőttem fel, a fiatal korosztály New Yorkban játszódó filmjei, a korszak gyerekfilmjei voltak a meghatározóak. A Reszkessetek betörők-sorozat New York-i képei. Hogyan is jelenik meg egy város, a maga félelmetes világával. Ezek a helyszínek gyerekként nagyon megragadták a fantáziámat, ez lett számomra „a város-élmény”, amit azóta is keresek. Kicsit gyerek maradtam, mert nagyon szeretem a rajzfilmeket, az animációs filmeket, valahol mindig a gyermeki énemet keresem a moziban.
A nagyon esszenciális várost Woody Allennél is megtalálod.
Igen, éppen ezért szeretem Woody Allen filmjeit, nem a forgatókönyv és a rendező miatt, hanem a helyszínek miatt, bár a legutolsó filmjében olyan karikaturisztikusan ábrázolja Párizst, ami nekem már sok volt.
Mi tetszik New Yorkban?
Az emberi teremteni-vágyás olyan összesűrűsödése, ami ott minden sarkon szembejön, a fölfelé, lefelé, oldalra, az a hihetetlen mennyiségű építészeti produktum, az az erő, ami ott megjelenik, a város sűrűsége, ez az, ami megragad New Yorkban és fogva tart.
Ezek szerint a régi magyar filmek, a Meseautó, a Hyppolit „villa-világa” nem fog meg?
Valamilyen szempontból persze ez is autentikusnak tekinthető, de ez a – György Péter szavaival – neobarokk Magyarország tőlem távol áll. Hogyha én olyasmit keresek Budapesten, ami a New York-i „város-vágyamat” kielégíti, akkor Dyga Zsombor Köntörfalakja jut eszembe, a Madách tér hangulata. Ahol még szintén nagyon jól használták a várost, az Till Attila filmje, a Pánik. Az a Budapest, amit a Köntörfalak mutat, olyan város, ahol nagyon sokan szeretnénk élni és örülök, hogy ezt láthatom viszont: nekem nem hiányzik a Nyócker vagy a Roncsfilm környezete – ezt már túl sokat láttuk, szeretnék egy élhetőbb várost látni helyette.
Amikor filmet választasz, akkor ez is szempont, hogy milyen házakat szeretnél látni?
Igen, ez is szempont, sőt, automatikus. Amikor indiai filmet nézek, akkor az érdekel, hogy milyen típusú indiai épített környezet jelenik meg benne. Egy jó filmnél ez adottság, hogy a környezet felerősíti a film mondanivalóját. Írtunk is erről a hg.hu-n, ahol 13 filmet soroltunk fel, ahol építészek a főszereplők (http://hg.hu/cikk/epiteszet/7650-epiteszek-a-mozivasznon).
Ha már ennyire az urbánus világhoz kötődsz, akkor nyilván Antal Nimród Kontrollja is tetszett…
Igen, ez az én generációmnak olyan filmélménye volt, ami azután meghatározta a Budapestről kialakított képünket. A budapesti metrót a maga retrós világával a Kontroll hozta divatba. A bemutató után megnőtt a metróban rendezett események, akciók, bulik száma. A film ebből a szempontból is nagyon sikeres volt. A másik ilyen film Török Ferenctől a Moszkva tér. Nekem azért is fájt a hely visszanevezése Széll Kálmán térre, mert bár a hivatalos indoklás szerint a tér neve az ötvenes évekre emlékeztet – tény, hogy akkor nevezték át –, de senkit nem az ötvenes évekre emlékeztetett, hanem a nyolcvanas évekre, amikor a tér egy sajátos urbanisztikai képződmény volt, minden hátrányával és előnyével, és egyáltalán nem a kommunista Moszkvára gondoltunk. Ezzel az átkereszteléssel egy generáció kulturális tradícióját vették el tőlünk.
Most egy loft-irodában beszélgetünk, itt van a szerkesztőség, a Filatori gátnál a régi Viking harisnyagyár épületében. Mennyire jelenik meg a loft-kultúra a magyar filmekben? Én úgy emlékszem, hogy az amerikai filmekben nagyon gyakran láthatjuk, például amikor feltűnik az ipari lift, és kiszáll belőle a gyilkos…
Vagy egy nagyon gazdagon berendezett látványos lakás tárul elénk, mint mondjuk az amerikai Zaklatásban. A Köntörfalakban is egy loft a film főhelyszíne, természetesen tudjuk, hogy tízezerből egy ember él Magyarországon ilyen lakásban , de a forgatókönyvet és a szereplőket nézve ezt a választást hitelesnek láttam.
Hogyan látod: a vizuális kultúránk színvonalát lehetne a filmeken keresztül emelni?
Igen, jó példaként említhetem Mátyássi Áron tévésorozatát. Az Átok nagyrészt a Balatonon készült, de sok budapesti helyszín is van benne. Mátyássy hétköznapi, hiteles helyszíneket választ, amelyek aláhúzzák a szereplők tulajdonságait, nyomatékosítják a forgatókönyv fordulatait. Nagyon pozitív jelenség, hogy elindult az Építészeti Filmnapok, talán már negyedik alkalommal rendezték meg, aztán, hogy vannak várossal és építészettel foglalkozó blogok, az emberek követik, hogy milyen reklámfilmeket forgatnak Budapesten. Itt is egyre több olyan filmet forgatnak, ami Budapestet Budapestként prezentálja és nem Berlinként vagy Párizsként, ezek mind jó jelek…
Ezekben a filmekben építészeti kultúra jelenik meg, így hozzájárulnak a nézők építészeti kultúrájának a fejlődéséhez is, de ami még fontos lenne, ha nálunk is lennének olyan építészeti ismeretterjesztő sorozatok, mint a BBC-n, ahol erre nagyon sok jó példa van. Ezeket a magyar médiában is ideje lenne viszontlátni.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2012/07 36-37. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11129 |
