Bayer Antal
Lassan két éve létezik a Papírmozi-rovat, és még egyszer sem esett szó az egyik talán legnépszerűbb, de mindenképpen a legszélesebb körben ismert képregényről. De mi újat is lehetne mondani róla? Nyilván mindenki tudja, hogy a Kázmér és Huba eredeti címe Calvin and Hobbes, hogy alkotója, Bill Watterson 1995-ben abbahagyta, és azóta egyetlen új képsor sem jelent meg belőle, hogy a szerző nem hajlandó engedélyezni figuráinak a felhasználást bármely más formában, mint az eredeti képregényekben, hogy Watterson jó tizenöt éve visszavonultan él, és nemcsak, hogy elzárkózik az interjúk elől, de még életjelet is ritkán ad magáról. Mint ahogy az is eléggé közismert, hogy a magyar neveket a fordítók, Nikowitz Oszkár és lánya, Nóra találták ki, nem csekély vitát kavarva a rajongók két, nagyjából egyforma tábora között – a „kálvinisták” szerint lényeges elemtől foszttatik meg a magyar olvasó, a „kázmérpártiak” viszont úgy vélik, a magyar nevek zseniálisak, és további értéket adnak hozzá az élvezethez.
Az az igazság, hogy kevés képregénnyel volt ekkora szerencsénk nekünk, magyar olvasóknak, mint a Kázmér és Hubával. A rendszerváltás környékén indult új képregénylapok észak-európai mintákat követtek, és mivel a Semic Interprint svéd anyakiadójánál már nagy népszerűséggel futott egy Serie-Paraden című válogatás, 1991 tavaszán útjának indult ennek a magyar változata, a Képregény Koktél, benne a nálunk már valamennyire ismert Snoopyval és két, itthon még felfedezetlen amerikai sorozattal. A Dilidagonya hazai karrierje nem tartozik a felejthetetlen sikerek közé, ellenben Kázmér és Huba nem csak a kiadó munkatársainak vált azonnali kedvencévé.
A Calvin and Hobbes ekkor élte a fénykorát. Watterson még bőven gyártotta a napi képsorokat (bár éppen 1991 közepén ment át az első alkotói válságon, minek következtében közel egy éven át nem rajzolt újabb stripeket), egymás után kapta a díjakat és az elismeréseket. Kritikusok és elemzők szerint Watterson mondanivalója a szülő–gyerek viszonyról legalább annyira nagyhatású volt a nyolcvanas-kilencvenes években, mint a nagy előd Charles M. Schulzé a Peanutsszal az ötvenes-hatvanas évek szülői nemzedéke számára.
Bár a Képregény Koktél eladási számai elmaradtak a kiadó reményeitől, s így hat szám után megszüntette, szerencsére pár év múlva újabb hasonló kiadványt indított, ezúttal Tiszta Dili címen, s ebben talán még kiemeltebb szerephez jutott az örökké hatéves kisfiú és mindörökre bizonytalan természetű plüss(?)tigrise. Ezúttal már jó három évnyi adag jutott nekünk a remek képsorokból. Ám sajnos, mire a lap 1997-ben leállt, már köztudott volt, hogy nem lesznek újabbak – noha akkor még, valljuk meg őszintén, reménykedtünk, hogy megint csak szünetről van szó, és Watterson előbb-utóbb meggondolja magát.
Nem így történt, de még mindig maradt számunkra felfedezetlen anyag. A Tiszta Dili leállása után szinte azonnal úgy olvashattunk Kázmér és Huba-képsorokat, ahogyan „kell”, napi rendszerességgel, az ingyenes Metro napilap hasábjain, majd bekerültek a Garfield-havilapba és a Snoopy és barátai-magazinba is. Utóbbi 2004 végén megszűnt, és akkor nagyon úgy nézett ki, hogy immáron csak csipegethetni lehet belőle.
A sorozat ismertsége dacára igencsak bátor vállalkozásnak tűnt, amikor 2007-ben a Vad Virágok Könyvkiadó bejelentette, hogy a teljes Kázmér és Huba-sorozatot megjelenteti könyvformában. A magyar olvasóra ugyanis nem jellemző, hogy a számtalan helyről már ismert és sokszor az interneten ingyenesen is fellelhető képsorokat könyvben is be akarja szerezni – ahogy azt tapasztalhatták már Gróf Balázs és Marabu munkáinak, vagy éppen a Snoopy gyűjteményes köteteknek a kiadói. Szerencsére Kázmér és Huba erős kivételnek bizonyul a szabály alól, és semmi sem zavarja meg a megbízhatóan félévenként bekövetkező megjelenéseket.
Hogy valóban teljes legyen a sorozat, ahhoz pedig kellett a nemrég megjelent kiegészítő kötet, az egyetlen színes az egyébiránt fekete-fehér sorozatban. Ebben a többinél nagyobb méretű kiadványban, amely megfelelő teret ad a comic strip számára valamivel nagyobb helyet követelő wattersoni partizánharcnak, nemcsak az eredetileg is színes vasárnapi képsorokat, hanem egy máshol nem olvasható, tíz oldalas bónusz képregényt is találhatunk.
Kázmér és Huba sorozat 1-11. Fekete-fehér, puhafedeles, átlagosan 130-140 oldalas kötetek. Kázmér és Huba képeskönyve lusta vasárnapokra. Színes, puhafedeles, 128 oldal. Kiadó: Vad Virágok Könyvműhely.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2012/07 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11123 |
