Baski Sándor
Contraband – amerikai-brit-francia, 2012. Rendezte: Baltasar Kormákur. Írta: Óskar Jónasson és Arnaldur Indriðason forgatókönyve alapján Aaron Guzikowski. Kép: Barry Ackroyd. Zene: Clinton Shorter. Szereplők: Kate Beckinsale (Kate), Mark Wahlberg (Chris), Giovanni Ribisi (Briggs), Ben Foster (Sebastian). Gyártó: Universal / Relativity. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 113 perc.
Nem a Csempészek az első, és nem is az utolsó olyan hollywoodi produkció, amely egy alig pár éve bemutatott skandináv (jelen esetben: izlandi) filmet dolgoz fel. Az eddigi próbálkozásokkal (Testvérek, Let Me In, A tetovált lány) ellentétben ezúttal egy olyan rendező kísérelte meg az amerikai közönség ízléséhez szabni az alapanyagot, aki maga is a forrásmű helyszínéről érkezett. Mi több, az ismert izlandi színész-direktor, Baltasar Kormákur (101 Reykjavík, Vérvonal) a Reykjavík Rotterdam néven futó, 2008-as gyártású eredetiben a főszerepet alakította, így duplán is indokolt volt a szerződtetése.
Ezen a ponton kellene lajstromba venni, hogy mi minden veszett el a „fordítás” közben, a Csempészek azonban a remake-ek azon szűk csoportját erősíti, amelyek képesek hozzátenni az eredetihez. Kormákur verziója hűen követi a legnevesebb izlandi krimiszerző, Arnaldur Indriðason (Vérvonal) jegyezte történet fő csapásirányát. A helyszín Reykjavík helyett New Orleans, a célállomás pedig Panamaváros, de a játszma szereplői ugyanazok. A remake-ek írtatlan szabályainak megfelelően mindenből nagyobb dukál: feszültségből, robbanásokból és tétből is – az izlandi verzióban még alkohol volt az áru, itt már tonnányi hamis pénz és némi kokain. A Csempészek ennek megfelelően izgalmasabb és látványosabb is, mint az eredeti. Ami meglepő, hogy autentikusabbnak is tűnik. A csempész „szakmát” olyan sajátos szubkultúraként mutatja be, mint A tolvajok városa a bankrablók világát, a Reykjavík Rotterdamból hiányzó apafigura beemelése révén pedig egy plusz drámai vonással is gazdagítja a Mark Wahlberg által alakított főszereplő karakterét. Kormákur filmje ezzel együtt sem több, mint az izlandi eredeti, vagyis az „utolsó meló”-típusú heist-filmek egy tisztességesen kivitelezett variációja.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 56-57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11102 |
