Bayer Antal
A francia képregény két nagy neve távozott egyszerre: a hagyományos realista stílus egyik legkiválóbb mestere és az egyik legmerészebb újító, fantáziavilágok sokaságának a megteremtője. Előbbi 1938-ban született, utóbbit előbbi teremtette 25 évesen, amikor megelégelte az illusztrátor szerepét, és önálló alkotásokra vágyott.
Jean Giraud már nagyon fiatalon elkészítette első saját western-képregényét, ami jó ajánlólevélnek bizonyult ahhoz, hogy Jijé (Joseph Gillain) felvegye asszisztensnek az akkoriban roppant népszerű Jerry Spring című sorozatához. 1962-ben a Pilote című hetilap új vadnyugati sorozatot tervezett, és a túlterhelt Jijé Giraud-t ajánlotta maga helyett. Ez a sorozat Fort Navajo címen jelent meg, ám hamarosan átvette főszereplője, Blueberry hadnagy nevét.
A Moebius álnevet 1963-ban használta először Giraud, amikor titokban elkezdett rövid, science fiction-témájú képregényeket szállítani a roppant tiszteletlen Hara-Kiri humormagazinnak. Ügyesen rejtőzködött, és csak 1973-ban, A kitérő című, Gir-ként szignált, de egyértelműen Moebius-stílusban készült rövid képregény megjelentetésével leplezte le magát (magyarul a Krampusz 6. számában jelent meg). Ekkoriban robbanásszerű fejlődésnek indult a felnőttebb közönséget megszólító képregény, és ebben a mozgalomban Giraud/Moebius is aktív szerepet vállalt. 1974-ben két másik alkotó, Philippe Druillet és Jean-Pierre Dionnet társaságában megalapította a Métal Hurlant című képregénymagazint, amelyben a fantasztikumot, a kultúrák és hatások keveredését helyezték előtérbe. Itt indultak el az olyan klasszikusnak számító sorozatai, mint az Arzach, az Incal és a Hermetikus garázs.
A többi pedig már történelem. Giraud haláláig megmaradt a Blueberry rajzolójának, Moebius ellenben az egész világra kiterjesztette tevékenységét. Azon kevés európai képregényalkotók közé tartozott, akinek a munkásságát elismerték Amerikában és Japánban is, amit alátámasztanak közös képregényei olyan nagy nevekkel, mint Stan Lee vagy Tanigucsi. Sőt, Moebius-nek a képregény keretei is szűknek bizonyultak, a vizuális művészetek szinte minden ágában kipróbálta magát, és mindenhol maradandót alkotott. A hazai filmrajongók leginkább Az idő urai-rajzfilm képi világának a megteremtőjeként ismerik, látványtervezőként olyan kasszasikereknek a stáblistáján is feltűnik a neve, mint az Alien vagy az Ötödik elem.
Bár önálló kötete sosem jelent meg nálunk, több képregénye jelenleg is kapható:
– A Fekete-Fehér Képregényantológia 1-3. számában olvasható Blueberry hadnagy egyik legjobban sikerült kalandja, Az elveszett német aranybányája, a 4-6. számban pedig ennek a történetnek a folytatása, Az aranytöltényes szellem.
– Ugyancsak a Fekete-Fehérben, annak is 2. számában jelent meg a Proxima Centauri című rövid sci-fi, amelyet Druillet írt és Moebius rajzolt.
– A Papírmozi-antológia 3. számában lelhető fel a szöveg nélküli történetmesélés egyik kiváló darabja, a Rock City.
Némi utánjárással pedig beszerezhetők a Metagalaktikában, a Vampiban, a Krampuszban, a Menő Manóban és a Falomlás-antológiában megjelent pároldalas munkái is.
Még egy western
Ha pedig már megidéztük a western egyik európai nagymesterét, ejtsünk szót egy másik vadnyugati klasszikusról, amely most jelent meg magyarul. Igaz, Giraud és Jean-Michel Charlier iszákos, kártyázó és tiszteletlen hősével ellentétben Teddy Ted már szinte hihetetlenül rendes fiú, amivel tökéletesen bele is illett a Vaillant illetve a Pif gáncstalan lovagjai közé. A leginkább a Rahan-kalandok írójaként ismert Lécureux azonban tökéletes szerzőtársra lelt Forton személyében, akit a legendás vadnyugat iránti szeretete arra késztetett, hogy áttelepüljön az Újvilágba, ahol még 80 fölött is rendszeresen is körbelovagolja birtokát.
Míg a Blueberryben a dokumentarista Charlier történeteit szigorúan valós eseményekhez illesztette, a Teddy Ted inkább hasonlít az amerikai és olasz „történelmen kívüli”, a western toposzait – hogy ne mondjuk, közhelyeit – körbejáró sztorikhoz.
Teddy Ted 1: Halálos postakocsi. Írta Roger Lécureux, rajzolta Gérald Forton. 60 oldal, fekete-fehér, puhafedeles. Kiadó: Nero Blanco Comix.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2012/05 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11050 |
