Tamás Amaryllis
Kinek Pilinszky „égi magas” versprózája, kinek egy tragédiátlanított mozgóképséma „alacsonya” villantja föl az őslegendát a halhatatlanságról. Értékhierarchiát emlegetni hát hiábavalóság a megrabolt szerelemről regélő great storyt kommersz mesefilmként feldolgozó tantörténet láttán. „Minden lejátszódhat újra, holott megismételhetetlen, minden megváltozhat, holott megváltoztathatatlan” – sugallja a hitetleneknek Sam Baldwin, az ifjan megözvegyült seattle-i Orpheusz története. A férfi a múlt igézetének csendjében, feszült nyugalomban él tovább fiával, miután a halál angyala győzedelmesen tarolt felségterületén. A feltehetőleg filmőrült Teremtő azonban fantasztikus fricskát, „vírust” programoz be mennybéli Macintoshába, hogy tudniillik párosával irányítaná a csillaglelkeket a Földre. A fájó hiányt begyógyítja Bálint napkor az Empire State Building tetejére küldött, mesebeli jóságú reinkarnáció, Annie Reed. Némi filmes iróniával a Halhatatlan szerelem című Deborah Kerr–Cary Grant örökzöldért rajongó portás segedelmének is köszönhetően. Magic!
Én az Orpheusz-históriának Cocteau írta/rendezte 1949-es változatáért lelkesedem továbbra is, azért, amelyikben Jean Marais-t hálózza be a „fekete özvegy”, a talányosan szép Maria Casarès, olyannyira, hogy az eladdig visszavágyott Eurydike elhalványul a férfi és a halálasszony fehérizzású vonzódásában. Film magic!
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1993/10 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1105 |
