Bocsor Péter
Field könyvével bárkiből forgatókönyvíró válhat, aki elfogadja, hogy a történetmesélés hagyományos szabályai ma is érvényesek.
A kreatív írás oktatása valódi amerikai találmány. Jól kifejezi ennek a kultúrának a magabiztos gyakorlatiasságát, ahogy a mára általánossá vált egyetemi írószemináriumok résztvevői könnyedén átlépnek azon a dilemmán, vajon a kreativitás mennyire tanítható. „Mi az… te még sohasem építettél házat?” – kérdezte hitetlenkedve egy közös barkácsolás során amerikai ismerősöm. Ha arra gondolunk, hogy az amerikaiak többsége gyakorlatilag faházakban él, és remekül megvannak, talán nem is alaptalan ez a magabiztosság.
Syd Fieldet a hollywoodi forgatókönyvírás első számú gurujaként szokás emlegetni, az 1979-ben Forgatókönyv – A forgatókönyvírás alapjai címmel megjelent kézikönyvét pedig a szakma bibliájának tartják. A szerzőt övező kultusz bizonyára abból fakad, hogy Field mára az egyik legkeresettebb kreatív írást oktató tanár az Egyesült Államokban, akinek műhelyében olyan filmek és sorozatok forgatókönyvei születtek meg, mint a Maszk, a Gorillák a ködben vagy a Tövismadarak. Az oktatásban szerzett tapasztalataira épülő könyvben Field nem kevesebbet ígér, mint hogy bárkiből lehet forgatókönyvíró, aki betartja a forgatókönyv szerkezetére és formájára vonatkozó általános szabályokat, és lépésről-lépésre követi az általa javasolt munkamódszert a témakereséstől, a szerzői jogok bejegyzéséig. Mintha egy barkácskönyvet olvasnánk, amivel akár házat is építhetünk a hátsó kertben.
Field módszerének középpontjában egy felismerés áll, ami több ezer forgatókönyv elolvasása közben vált világossá számára, mialatt reader, vagyis hivatásos forgatókönyv-olvasó volt különböző filmstúdióknál. Ennek lényege, hogy miközben a filmekben a történetmondás eszközei folyton változnak, például az informatív párbeszédek helyét átveszik a pergő vizualitással ábrázolt karakterek és drámai helyzetek, a sikeres történetek alapvető szerkezete, vagyis „a történetmesélés művészete” ugyanaz maradt. A szerző ezért az arisztotelészi poétika ajánlásait megfogadva kidolgoz egy általános modellt, ahogy ő nevezi paradigmát, ami kijelöli, hogy mit és milyen sorrendben írjunk meg, ha az a célunk, hogy a reader a tízedik oldal után is továbblapozza forgatókönyvünket. A paradigma szerint minden film története három, jól megkülönböztethető részre osztható. Ilyen az előkészítés, vagyis a főszereplő és a drámai helyzet bemutatása 20-30 oldalon (egy oldal nagyjából egy filmpercnek felel meg), az összeütközés, melynek során a karakter 60 oldalon keresztül igyekszik legyőzni az útjába gördített akadályokat, illetve a megoldás, vagyis a történetsor befejezése újabb 30 oldalon; a három részt pedig két fordulópont választja el egymástól, amelyek előrelendítik a történetet a megoldás felé. A szerző az Óráktól a Hideghegyig számos film példáján bizonyítja, hogy az alkalmazott formától függetlenül, könnyen megfigyelhetjük ennek az általános sémának az érvényesülését.
Noha elsőre merevnek tűnhet ez a modell, ahogyan a szerző többször hangsúlyozott meggyőződése is, hogy az írónak a történet összes főbb szerkezeti elemével tisztában kell lennie, mielőtt íráshoz látna, az újdonság Field megközelítésében az, amire ezt a szerkezetet használja. Számára ugyanis ez az egyszerű alapmodell nem korlát, inkább felszabadító közeg, ami mindenki számára elérhetővé, könnyűvé teszi az írást. Field kézikönyve ezt a felszabadító erőt igyekszik demonstrálni, amikor bemutatja egy műhelymunkában készült forgatókönyv megszületését a kezdeti tétova lépésektől az egyre inkább magától értetődő döntésekig, amikor kérdésekkel segíti az olvasót a szereplők hátterének vagy múltjának feltárásában, és amikor leírja a közös alkotómunka velejáróit vagy éppen az elmaradhatatlan alkotói válság tüneteit és az abból kivezető út állomásait.
A Forgatókönyv bevallottan a szórakoztatás céljából készült filmekhez kínál receptet, ezért fordulhatnak elő benne olyan komikusnak ható kijelentések, mint hogy a terminátor drámai szükséglete a „terminálás” vagy, hogy kétféle cselekmény van, fizikai és érzelmi: autós üldözés és csók. Ezzel együtt a könyv nem csupán a reménybeli forgatókönyvírók számára izgalmas olvasmány, hanem mindenkinek, akit érdekelnek napjaink könnyűszerkezetes történeteinek, a hollywoodi filmeknek a kulisszatitkai.
Cor Leonis Films Kft., 2011.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 48-48. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11025 |
