Kovács Marcell
Haywire – 2011. Rendezte: Steven Soderbergh. Írta: Lem Dobbs. Kép: Peter Andrews. Zene: David Holmes. Szereplők: Gina Carano (Mallory), Michael Fassbender (Paul), Ewan McGregor (Kenneth), Bill Paxton (Mr. Kane), Channing Tatum (Aaron). Gyártó: Irish Film Board / Relativity Media. Forgalmazó: Pro Video. Feliratos. 93 perc.
A filmiparban nincs helye kísérletezésnek. Ha egy rendezőnek ilyesmire támad kedve, többnyire inkább kivárja, amíg elmúlik, vagy kisfilmekben, reklámokban keres változatosságot. Steven Soderbergh szerencsés helyzetben van, ő sokmillió dollárt és egy csapat világsztárt kap ilyen célra. Mindig más műfajhoz nyúl, most éppen verekedős akciófilmet forgatott, női ügynökös sztorival, de nem a virgonc kameramozgással és millió vágással felturbózott Salt ügynök-szerű kivitelben, hanem a hetvenes évek darabos, nyers modorában.
Soderbergh szokásos művésznevei álcájában ezúttal is maga fényképezte és vágta filmjét. Félre dobta a védjegyévé vált kézi kamerát, a szemcsés, kapkodó kamu-dokumentarista képek helyett higgadt szakszerűséggel meséli el a főnökei által cserbenhagyott ügynöknő bosszújának történetét. A forgatókönyvet az a Lem Dobbs írta, aki annak idején az Amerikai vérbosszút is jegyezte, és a történet most is szándékosan egyszerű, sablonos, elhanyagolható. Az Amerikai vérbosszúban Soderberghet az emlékek álvalósága érdekelte, most viszont a húsvér realizmus megragadása a cél. A küzdősportok világából érkezett Gina Carano remek segítőtársa a megvalósításban, egy vérbeli akcióhősnő, akinek a mimikája talán szerény, ám testbeszéde mindenért kárpótol. A Kill Billt nyitó csajbunyón messze túltesz az itt felvonultatott test-test elleni küzdelem. A hatást fokozza a trükkök nélkül, hosszú snittekben tálalt verekedések néma csendje, amelyben visszhangzik a szereplők hangos zihálása. Lélegzetelállító élmény ez a négyszer hat perc, összességében azonban csalódást okoz A bűn hálójában. Soderbergh túlzottan udvarias: a kegyetlen dulakodás látványától zavarodott nézőt David Holmes megbízhatóan dögös dzsessz-funk zenéjével rendre az Ocean’s Eleven biztonságos világába tereli vissza.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2012/03 59-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11017 |
