Barkóczi Janka
Poulet aux prunes – francia, 2011. Rendezte és írta: Marjane Satrapi és Vincent Paronnaud. Kép: Christophe Beaucarne. Zene: Oliver Bernet. Szereplők: Mathieu Amalric (Nasser-Ali), Edouard Baer (Azrael), Maria de Medeiros (Faringuisse), Eric Caracava (Abdi). Gyártó: Celluloid Films / La Pacte. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 93 perc.
A perzsa mesék híres kezdőmondata, „yeki bud, yeki nabud”, a magyar „egyszer volt, hol nem volt” megfelelője. Használata erős figyelmeztetés a hallgatóság felé azt illetően, hogy a következőkben elmondott történet nem feltétlenül a valóságot fedi. Marjane Satrapi és Vincent Paronnaud legújabb közös filmje szintén ezzel a pár szóval indít, de ők éppen arra a fordított kockázatra mutatnak rá, hogy az általuk animált barokkos bűbáj néhány eleme akár igaz is lehet.
A Persepolis-szal korábban már befutott rendezőpáros ezúttal egy teheráni szerelem szomorú balladáját örökíti meg a sah uralkodásának idejéből. Az elbeszélés narrátora nem kisebb személy, mint Azrael, a halál angyala, aki egy depresszióba zuhant hegedűművész életének utolsó nyolc napjáról tudósít. Aktuális kliense, Nasser-Ali, a tisztes, ám nem túl boldog családapa ugyanis úgy dönt, hogy nem akar tovább élni, miután kedvenc hangszere és szíve szinte egyszerre tört össze. Hosszúra nyúlt végóráiban – Azrael hathatós közreműködésével –bőven jut ideje arra, hogy átgondolja saját életét, jó és rossz döntéseit, hozzátartozóihoz való viszonyát, sőt akár azok jövőjét is.
Az adaptáció Satrapi 2004-ben kiadott képregényéből készült, de látványában mind az alapanyagtól, mind a korábbi munkáktól erősen eltér. Aki most is a Persepolis eredetiségét, szikárságát és szarkazmusát várja a filmtől, valószínűleg csalódni fog. Ismét jól működik az idősíkokkal való játék, ismét lenyűgözőek és élettel teltek a figurák, de a vizuális kaland ezúttal glamúros nosztalgiába fordul, a fűszeres keleti aroma helyét pedig a Jeunet-filmekből jól ismert édeskés íz veszi át. A végeredmény egy játékos, kedves, korrekt alkotás, amelynek készítése során az eredeti könyvben szereplő klasszikus iráni hangszert, a tart (konkrétan és szimbolikusan is) sajnos mégiscsak egy európai hegedűre cserélték át.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2012/03 56-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11011 |
