Baski Sándor
The Darkest Hour – amerikai-orosz, 2011. Rendezte: Chris Gorak. Írta: Jon Spaihts. Kép: Scott Kevan. Zene: Tyler Baits. Szereplők: Emile Hirsch (Sean), Olivia Thirlby (Natalie), Max Minghella (Ben), Rachel Taylor (Anne). Gyártó: Summit Entertainment / Regency Enterprises. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 89 perc.
Tavaly egy brit horror, az Idegen arcok sikerrel demonstrálta, hogyan lehet viszonylag alacsony büdzséből professzionális kivitelezésű, eredeti ötletekkel telezsúfolt műfaji filmet gyártani. A londoni lakótelepre támadó éjfekete űrlényekből csupán a fogazatuk látszódott, így animálni sem lehetett nehéz őket. A legsötétebb óra eleddig művészeti vezetőként dolgozó rendezője, Chris Gorak is kellően költséghatékony megoldást választott: a Moszkvát (és az egész bolygót) elözönlő földönkívüliek láthatatlanok, jelenlétüket csak felvillanó villanykörték, működésbe lépő elektromos eszközök jelzik. Az ötlet kétségkívül kreatív, noha nem előzménynélküli (a Ragadozó szörnyeit is láthatatlanságuk tette igazán rémisztővé), amíg azonban az Idegen arcok a bizarr űrállatokon kívül egyéb attrakcióval is szolgált – például szokatlan főhősökkel – A legsötétebb óra alkotóinak kreativitása kimerült az alapkoncepció megszülésében.
Joe Cornish horrorkomédiájával ellentétben itt nem a helyiek kisközössége száll szembe az űrlény-invázióval, hanem néhány fiatal amerikai turista, akik csak annyira szimpatikusak, mint Eli Roth Moteljének főszereplői. Gorak és forgatókönyvírói az összes ócska B-filmes klisét felvonultatják (az orosz túlélőknek természetesen a bátor jenkik adnak leckét hősiességből), miközben egymást érik a dramaturgiai baklövések és a kontinuitási hibák, a finálét pedig egyszerűen kispórolták a filmből. Produkciójuk így szinte minden tekintetben átgondolatlan, összecsapott fércmunka, amelyet az alapötleten kívül legfeljebb a poszt-apokaliptikus díszletté transzformált moszkvai helyszínek miatt lehet dicsérettel illetni. Feltehetően utóbbi sem az amerikai stáb, hanem a hazai pályán játszó producer, Timur Bekmambetov érdeme. Bizonyára jobban jártunk volna, ha a rendezést és a forgatókönyv megírását is ő maga vállalja.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2012/02 59-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10980 |
