rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Mozi

Az élet négyszer

Pintér Judit

Le quattro volte – olasz–német–svájci, 2010. Rendezte és írta: Michelangelo FrammartinoKép: Andrea Locatelli. Zene: . Szereplő: Giuseppe Fuda (A kecskepásztor) Gyártó: Invisibile Film / Ventura Film / Vivo Film. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 88 perc.

Ritka bátor az, aki a mai mozgóképek zömétől annyira eltérő művet készít, mint a calabriai szülőktől, 1968-ban született Michelangelo Frammartino. S még bátrabb a forgalmazó, aki most Az élet négyszer című filmjét Magyarországra hozta. A talán antropológiai–filozófiai költeménynek nevezhető alkotás általában fix kameraállásból felvett, jelentésgazdag hosszú beállításaival a szédítő sebességgel ránk zúduló képtörmelékek előtti korba vezeti vissza a nézőt.

Az első epizód öreg pásztorát és a modernitás szinte minden kellékét nélkülöző calabriai hegyi városka főleg nagytotálban, nyüzsgő hangyaként mutatott lakóit kivéve szakít az emberközpontú narrációval is. A tárgyakat, növényeket, állatokat, felhőket, sőt még a kéményből felszálló füstöt is viszont gyakran antropomorfizálja, mint például a haldokló gazdájához segítséget hívó kutya és a kétségbeesetten síró eltévedt kecskegida magányát felkavaróan kifejező képsorokon. Tér- és időkezelése világunk kaotikusságával, kezdet és vég nélküliségével szemben erőteljesen közvetíti a nap- és évszakok, az élet és a halál, a múlt, jelen és jövő örök körforgását, s mindezek átélésére invitálja a film befogadására hajlandó nézőt is. Mintha az olasz rendező a magyar film egyik legnagyobb, hányatott sorsú művésze, Szőts István „kozmikus film” eszményének késői követője lenne…

A trailer narrátora szerint a film négy, titokzatosan egymásba átváltozó élet története, a lélek négy – emberi, állati, növényi, ásványi – stádiumáról szóló, Püthagorasznak tulajdonított teória megjelenítése. A kezdeti egyensúlyi állapothoz, a kozmikus rendhez való visszatérést sürgeti egy olyan korban, amelyben ennek hiányát már alig, ám végzetes következményeit annál inkább érzékeljük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/02 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10974

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 910 átlag: 5.72