Nagy V. Gergő
Another Earth – amerikai, 2011. Rendezte: Mike Cahill. Szereplők: Brit Marling, William Mapother, Matthew Lee-Erlbach. Forgalmazó: InterCom. 83 perc.
Újabban megszaporodtak az olyan filmek, amelyekben a science fiction zsánere másodrendű szerepben mutatkozik. Legyen szó nagyköltségvetésű akcióthrillerekről (Csúcshatás, Sorsügynökség; Forráskód; Lopott idő), a klónozás rémálmát megfestő drámáról (Ne engedj el!) vagy éppen régivágású, időutazásos szerzői komédiáról (Éjfélkor Párizsban), a tudományos fantasztikum sorra-rendre megjelenik valamilyen motívum formájában, egyúttal többnyire alárendelődik egy másik műfajnak. Nincs ez másként az amerikai Mike Cahill első játékfilmje, az uzsonnapénzből összehozott és a tavalyi Sundance fesztiválon bőséggel díjazott Felettünk a föld esetében sem, amely a kortárs művészfilm vonatkozó presztizsdarabjaihoz hasonlóan (Az élet fája; Melankólia) galaktikus események és háztáji gondok egybesodrására tesz bátor kísérletet – ám talányos és izgalomgerjesztő sci-fi-motívumai végső soron egy hagyományos vonalvezetésű és szerény léptékű kamaradrámát szolgálnak, amely a kortárs amerikai függetlenek kedvelt témáit vizsgálja (a felnőtté válással járó problémákat, egy traumatikus esemény feldolgozásának folyamatát, valamint az újrakezdés és a vezeklés nehézségeit).
Cahill melankolikus, panaszos hangú filmje egy asztrofizikusnak készülő lányról szól, aki buliból hazafelé a felhők közül előtűnő ismeretlen bolygó látványától és némi piától megbódulva egy család pusztulásával járó balesetet okoz, majd börtönbüntetése leteltével inkognitóba burkolózó takarítóként tűnik fel a magára maradt túlélő apa komor háztartásában. A halk szavú, éteri szőkeség (a forgatókönyvíróként is serénykedő Brit Marling) és a mogorva, fejfájós komponista (William Mapother) tétova közeledését a szürke égen pompázó Föld 2 titokzatos jelenléte értelmezi és színezi fátyolos reménnyel – hiszen a balesettel egyidőben láthatóvá vált, mozdulatlan ikerbolygó egy párhuzamos (és feltehetően: jobb) világot ígér.
Az elveszett életük után sóvárgó páriák megváltástörténetét Cahill rút, kontrasztos, kékesre szűrt képekben vezeti elő, a kozmikus elvágyódás érzületét űrhideg géphangokra és érzelmes vonósokra komponált filmzene erősíti, olykor pedig egy bölcs asztrofizikus narrációja lábjegyzeteli az eseményeket. Rendületlenül szomorú, egyszersmind felettébb gondolatébresztő film a Felettünk a Föld, de nem annyira megrázó és távolról sem olyan eredeti, mint ahogy legfőbb hívei állítják. A közvetlen hatáskeltést célzó stíluseszközök (a variókényszertől túlhabzó, dokumentarista kameravezetéstől a lassítások hivalkodó használatáig) és az elbeszélés melodramatikus megoldásai (mint a fekete bőrű, vak takarító-bácsi hajmeresztően giccses történetszála) bántó ellentétben állnak az érzékeny drámai alapanyaggal – amiből egy biztosabb ízlésű író–rendező még ennél is jobb filmet forgathatott volna.
Extrák: Fall On Your Sword: „The First Time I Saw Jupiter” (videóklip); kimaradt jelenetek; két rövid doku.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2012/02 60-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10965 |
