Roboz Gábor
Az egykori amatőrhorror-készítők ifjúsági krimije nem csupán hiánypótló alkotásként állja meg a helyét.
A Sherlock Holmes nevében bemutatója nem csak a magyar filmgyártás jelenlegi helyzete, hanem az alkotók kultúrmissziós törekvése miatt is eseményszámba megy. Néhány szerény hírű kivételtől eltekintve (például Na végre, itt a nyár, Pejkó, Illemberke és a Vadkörték-pilot) hazánkban az elmúlt egy-két évtizedben hiánycikknek számítottak a gyerek-, illetve ifjúsági filmek, holott a zsánerfilmezés kapcsán emlegetett akadályok ebben az esetben nem relevánsak. A friss mozi készítőinek nemes szándékához ráadásul jó érzék is társult, hiszen egy aktuális trendhez kapcsolódva (a mozifilmek mellett lásd a BBC-sorozatot, -tévéfilmet vagy az Asylum-verziót) láttak neki céljuk megvalósításához.
Bernáth Zsolt és csapata talán csak akkor érkezhetett volna messzebbről az ifjúsági filmhez, ha korábban pornóztak volna: a Cruel World Team kilencvenes évekbeli, szenvedélyes amatőrhorrorjai és az ezredforduló utáni, Tarantino-ihlette gengsztervígjátékai pont olyan elemek tárházai (erőszak, szexuális utalások, trágárság, morális ambivalencia), amiknek az értékközvetítő gyerekfilmekben nincs helye. A dobozban maradt Illúziók után forgatott Holmes-átiratban a dunaújvárosi brigád olyan építőkockákat használt, amik remekül illeszkednek egymáshoz, és mutatós építményt adnak ki: a filmben a magukra maradt gyerekek figuráitól az elrajzolt felnőttalakokon és jellegzetes helyszíneken (suli éjszaka, cirkusz és a „főgonosz” odúja) át a coming-of-age töltetig és a fantasztikumig csupa ismerős és passzentos összetevőt azonosíthatunk be. Az eltűnt kiskamaszok rejtélye kapcsán meginduló nyomozás – amelynek jellegzetes hollywoodi fogással komoly érzelmi hozadéka is van – az érettebb nézők számára is élvezetes, és az ügy végkifejlete is gond nélkül belesimul a gyerekfilm naiv világfelfogásába.
A Sherlock Holmes nevében formailag is hatalmas ugrást jelez a készítők karrierjében: a 2003-as Einstein Mega Shotgunnál fényévekkel profibb mozival Bernáthék a képépítkezést, kameramozgásokat és világítást tekintve egyaránt tetszetős és rentábilis produkciót tettek le az asztalra (külön kiemelhető Gulya Róbert elragadó zenéje), ami példaértékű lehet az állami támogatást nélkülözni kénytelenek számára. Bár kifogásolható Kugler Nikolett affektáló alakítása, pár homályos részlet a végjátékban és a kissé elnyújtott finálé, ezeket bőven ellensúlyozza a fentiek mellett a lokális jelleg (például a panelközeg) felvállalása és az épkézláb forgatókönyv (szerencsére Kis-Szabó Márk a korábbi filmek kellemetlen párbeszédeit is maga mögött hagyta). Akiktől a sikertelen kísérletek elrabolták a műfaji filmezés hazai életképességének álmát, azok most legalább száz percre megszabadulhatnak lehangolt arckifejezésüktől.
Sherlock Holmes nevében – magyar, 2012. Rendezte: Bernáth Zsolt. Írta:
Kis-Szabó Márk. Kép: Szentkuti Tamás. Zene: Gulya Róbert. Vágó:Végh
Zoltán. Producer: Váczy Károly. Szereplők: Szénási Kristóf (Holmes),
Ungvár Ádám (Watson), Kugler Nikolett (Ica), Kiss Attila (Karbantartó),
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2012/02 23-23. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10958 |
