Mozi

Retró szerelem

Vincze Teréz

Westwind – német, 2011. Rendezte: Robert Thalheim. Írta: Ilja Haller és Susann Schimk. Kép: Eva Fleig. Zene: Christian Conrad. Szereplők: Friederike Becht (Doreen), Luise Heyer (Isabel), Franz Dinda (Arne), Volker Bruch (Nico). Gyártó: Credofilm / Laokoonfilm. Forgalmazó: Szuez Film kft. Feliratos. 89 perc.

Az 1989-es politikai változások körüli időszakot több emlékezetes film is kamasz szereplők nézőpontján keresztül ábrázolta, ebből is adódott könnyedségük: az eseményeknek nem annyira a drámaiságát, inkább a humoros oldalát mutatták (Moszkva tér, Good bye Lenin!).

Robert Thalheim német rendező - aki az 1989-es változást maga is kamaszként élte meg, csakúgy mint filmjének 17 éves hősnői - megtörtént eseményeken alapuló, drámai hangvételű, romantikus történetet mesél. A fal leomlása előtt egy évvel két ikerlány balatoni edzőtáborozásra érkezik Kelet-Németországból. Úton a táborba nyugatnémet fiatalokkal találkoznak, s egyikük szerelmes lesz egy hamburgi fiúba. Már avval is veszélybe sodorják magukat és sportkarrierjüket, hogy a nyugati fiúkkal érintkeznek, az pedig szinte elképzelhetetlen, hogy a kapcsolatnak jövője legyen. Olyan választás elé kerülnek, ami az akkori körülmények között életre szóló, súlyos következményekkel járt.

A film számára a magyar bemutató speciális kihívást is jelent: a korszak tárgyi világára, atmoszférájára esetleg még jól emlékező nézők nyilván árgus szemekkel figyelik majd, hogyan sikerült a döntő részben német stábnak újrateremtenie a szocialista Balaton hangulatát az úttörőtábortól a siófoki aranypartig. Eközben pedig mindazok számára is kellő mennyiségű információt kellett szolgáltatniuk a készítőknek a kor sajátos logikájáról, akik csak hírből ismerik a kelet- és nyugatnémetek nyári találkozóhelyéül szolgáló magyar tenger szocialista legendáját. A Retro szerelem igen szépen teljesít minden fronton. Apróbb zökkenőktől eltekintve mértékkel, ízléssel idézi meg a kort, valamint sikerrel fonja a romantikus történet és a két testvér közötti konfliktus történetszálait is. Elfogadható módon sűrítettek másfél órába valamit a késő 80-as évek szocialista valóságából. A végeredmény nosztalgiázóknak és a közelmúlt történetével ismerkedőknek egyaránt ajánlható.