Varró Attila
Texas Killing Fields – amerikai, 2011. Rendezte. Ami Canaan Mann. Írta: Don Ferrarone. Kép: Stuart Dryburgh. Zene: Dickon Hinchliffe. Szereplők: Jeffrey Dean Morgan (Mike), Sam Worthington (Brian), Jessica Chastain (Stall), Chloe Grace Moretz (Anne). Gyártó: Blue Light. Forgalmazó: Parlux Entertainment. Feliratos. 105 perc.
Amennyiben egy kezdő rendező az édesapja nyomdokaiba lépve választja a filmkészítést, a szokásos érvényesülési akadályok talán kevésbé gátolják, kap azonban magának egy mindenkinél keményebb ellenfelet, aki valamennyi stúdiófőnöknél, producernél fenyegetőbb árnyékként tornyosul fölé. Duplán nehéz helyzetben vannak a rendező-lányok a szabadulás tekintetében, törekvéseik hol megragadnak a neves édesapa tevékenységének puszta dokumentálásánál (Kubrick, Peckinpah), hol az életmű háttérművészei közt találnak helyet maguknak (Cronenberg) – ha pedig eljutnak az önállóság végpontját jelentő saját nagyjátékfilmig, az apa szelleme magában a filmben kísért, nem csupán hatásában, de akár konkrét alteregó alakjában is (lásd Jennifer Lynch és a Dobozba zárt szerelem esetét vagy Sophie Coppola friss opuszait). Ami Canaan Mann immár második filmjében bizonyította, hogy az utóbbi lánytábort gazdagítja: a Texas gyilkos földjén kétszeresen is magán viseli Michael Mann keze nyomát.
Hasonlóan édesapja több remekéhez, élen a Szemtől szembennel, a Texas gyilkos földjén is megtörtént bűneset erősen fikcionalizált verziója (egy Texas City környékét rettegésben tartó több évtizedes sorozatgyilkossági hullám ügyében nyomozó detektívek néhány napjáról), ami nemcsak a szereplők, dialógusok hitelességén érhető tetten (a forgatókönyv egy volt szövetségi nyomozó munkája, aki az ügyben is részt vett), de atmoszférájában is megidézi a Mann-filmek sajátos homályzónáját rögközelség és álomszerű lebegés között. Ami Mann műve önmagában komplett, kiforrott és igen meggyőző kisrealista thriller, a hozzá illesztett vizuális világ azonban már konkrétan a pátriárka ihletéséről tanúskodik, főként a szimbolikus tájábrázolás tekintetében: az apa hidegkékre szűrt, geometrikus nagyvárosképe azonban a lány esetében a kopár vidéki tájkép lesz, a „gyilkos mező” megkövült erdejével – amelyben nem mellesleg egy keménykezű őrangyal kutat a saját lányaként kezelt áldozat után (az elrabolt kislány és a hozzá rendelt két apa-figura egyébként a valódi ügyhöz képest erős túlsúlyt kap a történetben). A Texas gyilkos földjén a tavaly örömteli módon felerősödött ’70-es évekbeli bűnfilm-tradíció (Winter’s Bone, Rohanás, Drive) újabb szép példája, ezúttal a rural horror peremvidékéről, képsorain mintha csak a Texasi láncfűrészes mészárlás másik oldalát látnánk, a bűnfelderítők napi procedúráinak nézőpontjából.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 54-54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10931 |
