Kolozsi László
Nehéz időkben nem először talál menedékre Lengyelországban a magyar kultúra. Mészáros Márta Marie Curie-ről szóló életrajzi filmje lengyel pénzből, lengyel producer felkérésre készül.
Mészáros Márta az A-kategóriás filmfesztiválokon legtöbb díjat nyert rendezőnk. Tizenegyedik kerületi lakásában, beszélgetünk, feje fölött, a szinte a plafonig érő könyvespolc legtetején az Arany Medve és az Ezüst Medvék, szemben a szekreteren egy bizarr plakát, melyen egy Sztálinnak látszó bajuszos férfi egy kislány száját fogja be. Ez a plakát csábította be Franciaországban a nézőket a Napló gyermekeimnek vetítésére. Beszélgetésünk apropója az új film, a Mária, a Marie Curie-ről szóló életrajzi film, amit lengyel pénzből, egy lengyel producer felkérésére készít.
Mielőtt a filmre térnénk, arról beszélgetünk, miért is történt így, hogy immár nem itthon, hanem Lengyelországban jut csak filmhez, mi a véleménye a magyar filmfinanszírozás változásairól, a jelenlegi helyzetről. Mészáros Márta bölcsebb annál, hogy keseregjen. Arról, hogy hónapok óta nem kapják meg a pénzt a Magyar Mozgókép Mesterei – a címet a leendő filmtörvény egyébként el is törli – egy történet jut eszébe Steven Spielbergről.
*
Az európai film helyzetéről rendeztek konferenciát Berlinben, mivel ott volt Spielberg, igen sokan megjelentek. Arról is beszéltünk, hogy ki mennyit keres. Ennek apropóján mesélte el, hogy európai városokban járva mindig benéz az antik kereskedésekbe, és egy berliniben talált egy Arany Oroszlánt. Rajta volt a díjon a neves olasz rendező, Gillo Pontecorvo neve is, mondta Spielberg, mire Pontecorvo jelentkezett, hogy egyébként én éppen itt volnék. Kiderült – néz fel a polcra Mészáros Márta –, hogy ezek a díjak nem keveset érnek, ez a medve például harmincezer eurót kóstál. Spielberg persze nem tartotta meg, hanem nagyvonalúan odaajándékozta a szerzeményét Pontecorvónak. Szóval vannak még nálam rejtett tartalékok… Ha már a Mozgókép Mestere címért megítélt pénzt nem fizetik ki nekünk…
Tehát nem csak Grunwalsky Ferencnek nem fizettek…
Amikor elkezdték az MMKA-t szétverni, a mozgókép mestereinek pénzeit is befagyasztották. Nem is nagyon magyarázkodtak, csak küldtek egy levelet, hogy elnézésüket kérjük, a fedezet nem áll rendelkezésünkre, aztán továbbra sem küldték, és már leveleket sem küldtek. Eltelt így körülbelül hat hónap. Hat hónap elteltével írtunk egy levelet. Ezt politikai nézettől függetlenül mindenki aláírta. Rá egy pár hétre visszamenőleg kifizették a hat hónapot, aztán megint nem fizettek, mert azt mondták, megváltoztatják a kifizetés jogcímét.
Más lesz az elnevezés a filmtörvény módosítása után.
Pedig a Mozgókép mestere címet tulajdonképpen még az első Orbán-kormány idején küzdöttük ki. Bereczki Csaba, a Mokép akkori igazgatója vállalta fel az ügyünket, az elnevezés Bacsó Pétertől származik. Péter mindig is nagyon aktív volt, jó szervező. Sokan voltak kisnyugdíjasok a filmesek között, a Szécsényi Ferenc, a Tóth Janó szabályszerűen éheztek. Nem kaptunk jogdíjakat, azokat benyelte az állam. Nézze, én nagyon jóban vagyok Fanny Ardant-nal, aki Párizsban, egy gyönyörű lakásban él a Szent Lajos-szigeten. Elmondta nekem, hogy a lányát abból a pénzből tudta egy előkelő líceumban elhelyezni, amit a François Truffaut filmjeinek jogaiért kap. Soha a mi filmjogainkat nem tisztázták. Ha tisztázva lennének a jogok, semmiféle apanázsra nem lennénk ráutalva. Lengyelországban is a filmjogokból élnek a rendezők… Mondjuk, a „mester” szó egy kicsit nagyképűnek hat.
Nekem nem is az szúrt szemet, hanem az, hogy tulajdonképpen az Önök generációjának nagyjai nem váltak abban az értelemben mesterekké, hogy tanítványokat gyűjtöttek volna maguk köré. Számos remek fiatal rendezőnő tűnt fel az utóbbi években, de azt nem lehetne mondani, hogy bármelyikük az Ön tanítványa lenne, átadott volna nekik valamit a tapasztalataiból.
Ebben az országban feudális viszonyok uralkodnak. Ezért nehéz is tanítványokat gyűjteni. Nem, nekem valóban nem voltak tanítványaim. Az utóbbi húsz évben a magyar falu, a magyar valóság eltűnt a filmekből, a magyar ifjúság csak úgy létezik, ahogy a Való Világban látható. Egy egyetemistát, aki tanul, nem látsz a filmekben, egy ügyvédet sem, aki valakit képvisel, nem látsz értelmes nőket a vásznon. És nincs ma már egy Törőcsikhöz, egy Tolnay Klárihoz fogható színésznő.
Én nem így látom. De ha így van, akkor teljes joggal változtatták meg a film finanszírozási rendszerét…
Lehetett volna változtatni, volt mit megváltoztatni, de az történt, hogy teljes erővel nekimentek a rendszernek és porig rombolták. A televíziót lehetett volna erősíteni: hogy gyakorlatra tegyenek szert a fiatal rendezők. Én az igazi hősöket, az igazi karaktereket hiányolom a magyar filmekből.
Új filmjének hősnője igazi hős: Marie Curie. A Maria munkacímmel futó életrajzi filmmel nem is pályázott magyar pénzekre?
Be volt adva a Nemzeti Erőforrás Minisztériumába. Több levelet írtunk, hogy legyen koprodukció, kaptam is egy kedves levelet Szőcs Gézától, hogy drukkol nekem, nagyon jó a téma, de mivel ő nem diszponál pénzek felett, forduljak Andy Vajnához. Többször elmondtam már, most is elmondom: az, hogy Vajna kapta kezébe a magyar filmet, katasztrófa, mert a mi szegény kis filmgyártásunkra nem lehet ráerőltetni az amerikai koncepciót. A lengyel film azért működik, mert ott az egyik legnagyobb megrendelő a televízió, sorozat készül a pápáról, a Pilsudski marsallról, minden fontos személyről, eseményről. Nálunk megszűnt a szakma folyamatossága: Vajna mintha azt akarná demonstrálni, hogy azok, akik eddig csinálták a filmeket, nem léteznek. A lengyelek – mivel a jövő év Marie Curie éve – akarják ezt a filmet, két nagy lengyel színészt választottak ki a főbb szerepekre, Krystyna Jandát és Daniel Olbrychskit. Lengyelországban számos filmet, tévéfilmet készítettem, foglalkoztam is a témával, természetes volt valahol, hogy engem kérnek fel erre a filmre. Már elkészíthettem volna a filmet francia színésznővel is. Isabelle Huppert, Charlotte Rampling is eljátszotta volna.
Ön régóta kötődik a lengyelekhez…
Életem fontos időszakát éltem Lengyelországban, nekem Lengyelország a nyolcvanas-kilencvenes évek. A film tulajdonképpen Sklodowska utolsó útját meséli el hazájába. Huszonéves volt, amikor elment Párizsba. Elutazásának előzménye, hogy tanítónő volt egy kisvárosban, beleszeretett egy fiúba, de a fiú szülei megakadályozták a házasságot. Maria a nővére után megy Párizsba, kutató lesz, és Pierre Curie-vel lassan egymásba szeretnek. Tizenegy év boldog házasság úgy ért véget, hogy a férjét egy lovaskocsi elgázolta.
Életének mely epizódjára fókuszál a film?
A film egy vonatúttal kezdődik. Sklodowska Lengyelországba viszi a rádiumot, hogy megnyissa a varsói intézetét. Vihar tör ki, leszáll Szczuki állomásán, ott, ahol szegény kis tanítónő volt. Beül egy bricskába, és elmegy a volt szerelme birtokáig, és ott is van az öreg, aki európai hírű matematikus lett. Ebből a találkozásból építkezik majd a filmem. Felidézik, hogyan élték az életüket. Sklodowska tudja már, hogy halálos beteg, de nem vallja be, tudja, hogy a rádium öl, hogy atombomba is készülhet belőle… de nem akarja a kutatásait elárulni.
Engem, mint nézőt, az érdekelne, vajon fel tudta-e mérni a kutatások következményeit.
Maria jóban volt Einsteinnel, két jelenetben – a film számos jelenete flashback, múltidézés – találkozik és beszélget erről Einsteinnel. Ők olyan nyelvet beszéltek, ami az egyszerű földi halandó számára érthetetlen. Igen nehéz volt visszaadni, miről is eshetett közöttük szó. A tudomány belterjes nyelvén beszéltek.
De a Mária alapvetően romantikus film lesz?
Maria sorsszerűen találkozik a régi szerelmével. Egy öregasszony érkezik meg egy öregemberhez. A film két nap és két éjszaka története. A második nap végén Maria feltárja, hogy a rádium emberi élet kioltására is alkalmas. (Mészáros Márta megmutatja a varsói Marie Curie-múzeum anyagait, a fiatal Sklodowska képeit.) Nem lehetne szépnek mondani, de nagyon szép szeme volt, Einstein azt mondta, „az övé volt a legerotikusabb szem, amit valaha láttam”. Mariának három nagy szerelme volt. Az első a Kazimierz Żorawski, a főhősünk, a második Pierre, az utolsó egy ötgyermekes apa: e kapcsolata is igen tragikus, hiszen Franciaországban hadjárat indult a kapcsolat miatt ellene. François Giroud írt először erről a botrányról. Sklodowskát ki akarták utasítani. Már Giroud szerette volna, hogy én e Curie-témából készítsek játékfilmet. (Előkerül a múzeum katalógusa, a rendezőnő megmutatja azt a házat, amelyben a kétszeres Nobel-díjas tudós régi szerelmével találkozott.)
Egy udvarházban játszódik majd a film?
Igen. Egy hasonlóban. De nem kamaradarab lesz, hanem tágasabb, a sok flashback miatt.
Miért izgatta Önt Maria Sklodowska története?
Habár mindig nőkről készítek filmeket, nem vagyok feminista. Magyarországon keveset beszélünk arról, mit jelent nőnek lenni, hogy milyen konfliktusaink vannak csak azért, mert nők vagyunk. Nem beszélünk arról, miért nehezebb egy nőnek érvényesülni. Teljesen torz társadalomban élünk. Németh Lászlónál és más nagy íróknál voltak még nagy nőalakok. Ma már nincsenek az irodalomban sem. A Mária a legnehezebb film lesz az életemben. Nem egyszerűen egy tehetséges nő volt, hanem zseni. Koncentráltabb és összeszedettebb volt Pierre-nél. Olyan zseni volt, és olyan szabad, hogy a világból egyedül csak ő tudta kitépni ezt a titkot; a rádium titkát.
A film tehát alapvetően lengyel pénzből készül?
A producerem Michal Kwiecinski, ő volt a producere többek közt a Katynnak, Andrzej Wajda filmjének. Ő valóban producer, olyan ember, akit tud pénzt szerezni. Én Magyarországon még nem dolgoztam úgy: hogy itt van egy forgatókönyv, meg tudod e csinálni, ha adok rá elegendő összeget.
És hol tartanak most az előkészületek?
A stáb már megvan. Most ünnepek lesznek, utána kezdhetjük el a forgatást. De olyan szerepekre sem találtam még senkit, mint Pierre. Nehéz munka állt előttem. És azt hiszem az elkövetkezőkben is inkább csak Lengyelországban fogok dolgozni, meg Olaszországban. Pedig vannak még magyar filmterveim. Szerettem volna – vagy inkább úgy mondom: szeretnék – filmet készíteni Erzsébet királynő gödöllői koronázásról.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 08-09. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10919 |
