Tartalmi elemek kiemelése
rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Mozi

Finánc a pácban

Tüske Zsuzsanna

Rien á declare – francia, 2010. Rendezte és írta: Dany Boon. Kép: Zene: Philippe Rombi. Szereplők: Benoît Poelvoorde (Ruben), Dany Boon (Mathias), Julie Bernard (Louise), Karin Viard (Iréne). Gyártó: Scope Pictures / Pathé / TF1 / Canal+. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 96 perc.

Ha hatósági vígjátékról van szó, a megfelelõen adagolt jellemkomikum mellé a „furcsa pár” történetek szolgálnak a legjobb alapanyagként, bujtassák a hõsöket bármely nemzet egyenruhájába. Legyen szó a brit Vaskabátok skatulyából elõhúzott városi hõsérõl és lomha, ám hûséges helyi partnerérõl, az ír A guardista szõrös tökû, rasszista járõrfigurájáról és a mellé sorsolt, szofisztikált, fekete ügynökrõl (vagy akár két örök rivális méregzsákról, a balfék St.Tropez-i csendõrcsapat vezetõirõl), a hatás nem marad el: az ellentétek nem csak egymást, de a közönséget is vonzzák. A bevált receptre építi fel legújabb alkotását a francia író-rendezõ-komikus, Dany Boon is, akinek stílusában és színészvezetésében leginkább az örökzöld csendõrfilmek iránt táplált szeretete és nosztalgiája mutatkozik meg.

Az idõpont a 90-es évek eleje, az Európai Unió és a mobiltelefon hajnala, helyszíne egy Franciország és Belgium határán álló kisváros. A választóvonal két felérõl vívja egymással mindennapos csatáit a hithû franciagyûlölõ vámtiszt, Vandevoorde és sötét oldalon álló kollégája, a francia Ducatel, akit egyenruhás Rómeóként titkos szerelem fûz legfõbb ellensége bájos húgához. A határ eltörlésének hírével nem csak a zrikáló, rasszista viccek, de a pofonok is sûrûbben kezdenek röpködni a levegõben, míg világossá nem válik, hogy a két csapatnak, de fõleg a két dísztisztnek össze kell fognia, hogy kézre keríthessék az új módszerekkel próbálkotó drogcsempészeket. Apparátusként kapnak féltéglányi telefont, pudli-inkognitójú drogkutyát, valamint egy szétesõfélben lévõ, hatósági jármûnek álcázott kartondobozt - így aztán az akciók során nem csak egymásét, de a szemtelen civilek és eltökélt csempészek tiszteletét is ki kell vívniuk.

A jó adag spiritusszal megáldott Dany Boon legutóbbi sikere, az északra (és ugyancsak nem kívánt kiküldetésbe) számûzött postás fõhõst mozgató Isten hozott az Isten háta mögött után ismét bebizonyította, hogy a takaros, kisvárosi közeg továbbra is zöld legelõként szolgálhat egy kiadós közalkalmazotti vígjátékhoz – fõleg, ha olyan osztag kerül szolgálatba, amelynek tagjai fizimiskájukkal és tehetségükkel egyaránt képesek megidézni a hõskor nagy komédiásait.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/11 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10864

Kulcsszavak: 2010-es évek, előítéletek, francia film, humor, kábítószer, kritika/filmkritika, műfajiság, szerelem, Vígjáték,


Cikk értékelése:szavazat: 1076 átlag: 5.61