Tartalmi elemek kiemelése
rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Mozi

Kaland

Schubert Gusztáv

Rendezte: Sipos József. Írta: Márai Sándor színművéből Sipos József, Somogyi György, Gózon Francisco. Kép: Gózon Francisco. Zene: Berkes Gábor. Hang: Oláh Ottó. Producer: Détár Krisztina és Sipos József. Szereplők: Gerd Böckmann (Dr. Kádár Péter), Marozsán Erika (Anna), Csányi Sándor (Dr. Zoltán Gábor), Eperjes Károly (Dr. Szekeres István), Törőcsik Mari (Nono), Nagy-Kálózy Eszter (Olga grófnő), Szilágyi Tibor (Miniszter), Torday Teri (A miniszter felesége), Moór Marianna (Az ápolónő). Gyártó és forgalmazó: PCN Film. 84 perc.

Van nekünk egy világszerte népszerû írónk, akit idehaza hosszú idõn át (1948-1989-ig) nem volt ildomos szóba hozni sem, olvasni pedig nem lehetett, mert nem adták ki a mûveit. A tilalomnak a rendszerváltással szerencsénkre vége szakadt, azóta minden fontosabb munkája megjelent. Márai végre hozzáférhetõ lett, de nem lett kultusza, azt a lelkesedést, ami Olaszországban mai napig körülveszi, itthon nem váltotta ki. Mozi-adaptációival sincs ez másképp. Van egy egyszerû – szerintem meglehetõsen elnagyolt és igazságtalan – válasz erre, miszerint Márai nem nagy író, csupán jó tollú lektûr szerzõ. Ha ez maradéktalanul igaz lenne, Márai mûveinek éppenséggel frenetikusan népszerûnek kellene lenni idehaza is. Az eltérõ fogadtatásnak máshol kell keresni a magyarázatát. Márai okosan védte magát annak idején kritikusaival szemben: „Az embert csak a stílus mentheti meg… az a stílus, amelynek az erkölcsi magatartás ad zengést és tartalmat. Stiliszta vagyok! Mi más lehetnék.” Ha a mai magyar rögvalóval szembesítjük ezt az írói és magánemberi eszményt, azonnal érthetõvé válik, miért nem tudja itthon visszaszerezni Márai a régi népszerûségét. Mert kiment alóla az a polgári világ, amiben a megírás és a megélés módja, a dolgok és a tettek kivitelezésének minõsége lényegbevágóan fontos. „A stílus az ember” – ennek a maximának csak ott van értelme, ahol a stílus még kézmûves termék, nem konfekció. Ha „a divat mondja meg, hogy ki vagy”, ott nincs többé egyéniség.

A Kalandnak, mind a színdarabnak, mind a belõle rendezett filmnek ez a legnagyobb hendikepje, olyan hõsökre épít, akikkel ma már csak regények lapjain találkozunk. Meglehet, Márai nem jutott olyan mélyre ennek a letûnt polgári világnak az analízisében, mint Thomas Mann vagy Stefan Zweig, de ne legyenek illúzióink, a nála mélyebbeket sem olvassák. A Kaland, e különös morálfilozófiai ördöglakat szereplõi úgy dolgoznak a saját életükön, mint egy mûalkotáson. A történet fõhõse, Kádár professzor, a legforróbban örvénylõ szenvedélyek közepette is megõrzi hidegvérét és úriemberségét, és sebészi precizitással metszi ki az érzelmeket a féltékenységi drámából. (Annál is inkább megteheti, mert Marozsán Erika és Csányi Sándor sajnos takaréklángon játssza e perzselõ szerelmet.) E különös gyógymódról – mellyel a fõorvos egyszersmind bosszút is áll hûtlen feleségén és az asszonyt elcsábító asszisztensén, akit fiaként pártfogolt – többet mondani nem lenne szerencsés, mert a filmet elsõsorban a míves slusszpoénért érdemes megnézni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/11 52-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10854

Kulcsszavak: 2010-es évek, adaptáció, csábítás/hódítás, család(i viszonyok), Dráma, Játékfilm, kritika/filmkritika, magyar film, szerelem,


Cikk értékelése:szavazat: 1503 átlag: 5.71