Tüske Zsuzsanna
Tate Taylor második filmjének is a kívülállás a központi témája.
A rasszizmus és a hátrányos megkülönböztetés problémája már jó néhány évtizede áll kiemelt helyen a hatalmas hollywoodi archívumok „nem lehet eleget beszélni róla” címkéjû polcán – filmre alkalmazásánál csupán a megközelítésmód, a segédmotívumok rendszere, vagy éppen a mûfaji keret változik. Az álomgyári elõírások szerint a leghálásabb felállásnak még mindig a fehér fõhõs-színesbõrû fõszereplõ párosítás bizonyul, amelyben a valódi központi figura szembeszállva saját fajtájával, nyíltságát és minden empátiáját latba vetve áll ki hátrányos helyzetbe kényszerített embertársai mellett. A témában készült legfrissebb darab, A segítség helyszíne az 1960-as évek szegregációba csontosodott Mississippi állama, a misszió középpontjában pedig a középosztálybeli születésû, huszonéves lány, Skeeter Phelan áll, aki nem csak gyapjasan bodorodó frizurája, de humánus, ez esetben különcködésnek minõsülõ nézetei révén is kilóg a jó adag sminkkel, hajlakkal és korlátoltsággal felvértezett, kisvárosi hölgykoszorúból. Skeeternek egyetlen vágya, hogy író lehessen, ehhez azonban az egyetlen, meglehetõsen göröngyös út egy háztartási rovat vezetése a helyi lapnál. A lány a házi praktikákat és a színes bõrû alkalmazottakkal szemben tanúsított lelketlen bánásmódot megelégelve elhatározza, hogy interjúkötetet állít össze a cselédek valós történeteit felhasználva. Vállalkozásában sokáig csupán a tisztalelkû, szenvedésektõl tépázott Abileen, majd a csípõs nyelvû Minny segít neki, a gyûlölködés elharapódzása nyomán azonban végül tucatnyi kemény sorsú fekete asszony sorakozik fel mögötte, vállalva a legnagyobb kockázatot. A segítség alapvetõen kétféle téma nyomán fogalmazza meg a szegregációval szembeni, édeskés szívlágyítóval és humorbonbonokkal megspékelt kritikáját. Az egyik alapmotívum a sok éves törõdés alatt szinte valódi anyává váló, fekete pótmama megtagadása, amely áttételes mûfaji kapcsolatot teremt az anyamelodrámával, elsõsorban a Douglas Sirk által is feldolgozott Látszatélettel, ahol a fehérbõrûnek született, fekete lány tagadja meg áldozatkész, sötétbõrû anyját. A segítség másik alaptétele már jóval naturálisabb témához kapcsolódik, ugyanis – az összetört anyai szívek mellett – az ürítés problematikája is középpontba kerül a feketék WC használatára kiterjesztett szegregáción keresztül, ami társadalmi szempontból hûen tükrözi a korra, de fõleg a déli államokra jellemzõ teljes korlátoltságot, a cselekmény színesítése tekintetében pedig igazi adu ásznak minõsül, mivel a történet meghökkentõ, központi gegje (egy fekete kezek által gondosan elõkészített, ravasz háztartási bosszú) ugyancsak erre a székletmotívumra épül. Ugyan a forgatókönyvíró-rendezõ Tate Taylorról két nagyjáték- és egy rövidfilm alapján még nem lehet megmondani, hogy állandó szerzõi jegyekkel dolgozik-e, de a különcökbõl álló baráti bandát felvonultató Csoda csúnya emberek, valamint legfrissebb alkotása alapján azért érezhetõ, hogy erõsen foglalkoztatja a kívülállás témája. Idei Oscar-gyanús drámájában mindössze szorosabban kötõdik a tömegfilmes elvárásokhoz renitens elsõfilmjénél, finoman tartózkodva a túlzottan merész állításoktól. Noha nagyrészt szöveghûen dolgozza fel Kathryn Stockett sikerkönyvét, a fõhõs kijelölése tekintetében – szemben az eredeti mûben a három központi nõfigura között felosztott szubjektivitással – inkább a fehér hõsnõ felé hajlik a keze, a fekete karaktereket némiképp eszközként alárendelve a hõsnõ függetlenedési törekvéseinek. Így aztán a végeredményben egyrészt kevésnek bizonyul a csupán takaréklángon égõ érzelem és humor, másrészt az amúgy csillogóra glancolt fajanszról is kiderül, hogy valójában egy kiváltságos csoport számára biztosítja elsõsorban a megkönnyebbülést. A segítség (The Help) – amerikai, 2011. Rendezte és írta: Kathryn Stockett regényébõl Tate Taylor. Kép: Stephen Goldblatt. Zene: Thomas Newton. Szereplõk: Emma Stone (Skeeter), Viola Davis (Aibileen), Octavia Spencer (Minny), Bryve Dallas Howard (Hilly), Jessica Chastain (Celia). Gyártó: DreamWorks Pictures / Reliance Entertainment / Participant Media. Forgalmazó: InterCom. Feliratos.150 perc.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2011/11 49-49. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10834 |
