Sepsi László
Give ‘em Hell, Malone – amerikai, 2009. Rendezte: Russell Mulcahy. Szereplők: Thomas Jane, Ving Rhames, Elsa Pataky. Forgalmazó: Budapest Film. 96 perc.
A Sin City sikere után az utalásokkal terhelt, felstilizált retro noir a szerzõi-félfüggetlen szcéna egyik bejáratott filmtípusává vált: DePalma (Fekete Dália), Soderbergh (A jó német) és Winterbottom (The Killer Inside Me) után a hullámzó minõségû életmûvét a hetvenes évek legvége óta építgetõ Russell Mulcahy is beszállt a játékba, hogy megannyi jellegtelen iparosmunka és feledésre ítéltetett fércmû után újra valami trendit tegyen le az asztalra a Pokolszülött és a Hegylakó mellé. A Pale Blue Moon filléres B-film átiratával debütált Mark Hosack forgatókönyvébõl készült Pokolba az élettel a könnyebbik utat választja: nyitányában a Golyózáporral és a Neveldine/Taylor-párossal fémjelzett túlpörgetett akciófilm találkozik a keménykalapos noir-stíllel, hogy a puskapor elfogyta után a legkülönfélébb szociopaták és torzszülöttek kezdjék el benépesíteni a Frank Miller világát idézõ helyszíneket. Az önparódiáig fokozott karakterek ötpercenként érkezõ magvas aranyköpéseit („Suck my Sinatra”) egy csavarjai ellenére is kiszámítható fabula hivatott összetartani, de Hosack próbálkozásai – tönkrement családok, lélegeztetõgépen vegetáló feleség – ellenére sem sikerül minimális mélységgel vagy súllyal felruházni a rajzfilmszerû figurákat és traumáikat. Ennek megfelelõen a Pokolba az élettel meghatározó helyszíne sem a bûnös város valamely koszhadt bugyra, hanem a szereplõk találkáinak és a legfõbb fordulatoknak is helyt adó vidámpark, ahol a kötelezõ A sanghaji asszony-utalások mellett randevúzik a japán bérgyilkos-lolita, a piromán sorozatgyilkos és az elmaradhatatlan femme fatale. Thomas Jane (A Megtorló) Malone-ra keresztelt Mike Hammer-alteregója így megszabadül a klasszikus noir-hõs minden lelki terhétõl és valódi veszteségeket fedõ cinizmusától, és számára csupán a szeretet értelmeként aposztrofált aprócska gyerekjáték-McGuffin hordozza a megváltás illúzióját. Nagyjából a Pokolba az élettel is így viszonyul a zsáner fajsúlyosabb darabjaihoz: élénk színû, fröccsöntött játékszer a robosztus máltai sólymok között, amely ideig-óráig tisztes szórakozást nyújt a posztmodern tömegfilm ingergazdag vidámparkjában.
Extrák: semmi.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 60-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10809 |
