Reményi József Tamás
Az újabb moziváltozat – mesefilm. Nem vezérli az ironikus miliõrajz vagy a héroszparódia igénye, de nem is gall kakasos Rendõrakadémia – egyszerûen mese. Tegyük hozzá: a Dumas-regény következetes infantilizálása (amely a szó eredeti értelmében nem azonos a bárgyúsággal) a legjobb eset az európai legendárium amerikai kisajátításának folyamatában (gondoljunk csak a legutóbbi Robin Hood-féleség stíluszagyvalékára). A történetet ezúttal egy kedves gyermekpác tekintetével látjuk, a forgatókönyv ugyanis a regény idejénél jóval korábbra, XIII. Lajos és Ausztriai Anna dinasztikus házasságkötésére helyezi vissza a cselekményt. Így õk korántsem uralkodókként, hanem a kiismerhetetlen palota s a végképp beláthatatlan nagyvilág ártatlanjaiként szemlélik-szenvedik végig az eseményeket. Velünk, nézõtéri gyerekekkel együtt.
Maga D’Artagnan sem sokkal idõsebb náluk, s olyasvalamirõl álmodozik, ami – a filmváltozat szerint – úgy fest, már nem is lehetséges: a dicsõ testõrség tagjaként szolgálni a királyt, midõn király alig van, testõrség meg egyáltalán nincs, mert Richelieu bíboros feloszlatta. D’Artagnan azonban gyermeki makacssággal, ahogyan csak ábrándokhoz lehet ragaszkodni, eléri, hogy álma a mese végén megelevenedjék. Ezért a csodáért a kalandos vesszõfutás, ezért ármány és jóság végletekig leegyszerûsített viadala. S ezért a három címszereplõ illúziókon túli elszántsága. Hiszen a tapasztalatokon inneni vágyakat a józan valóság fegyelme nem, csupán a már minden mindegy dacossága segítheti. Athos, Porthos, Aramis földi parancsokon, logikán és realitáson átnyúlva állnak rendelkezésünkre.
Testõrré lesz hát, ki testõr akar lenni, a fináléban jöhet Bryan Adams, immár szokásos dallal nyugtázva kedvünk. Most, stílszerûen, harmadmagával énekel.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1994/03 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1079 |
