Roboz Gábor
Sykt lykkelig – norvég, 2010. Rendezte: Anne Sewitsky. Írta: Mette M. Bolstad, Ragnhild Tronvoll. Kép: Anna Myking. Szereplők: Agnes Kittelsen (Kaja), Henrik Rafaelsen (Sigve), Joachim Rafaelsen (Eirik), Maibritt Saerens (Elisabeth). Gyártó: Maipo Film- og TV Produksjon. Forgalmazó: Cirko Film – Másképp Alapítvány. Feliratos. 85 perc.
Egy alkotóval vagy akár régióval szemben kiépített elvárásrendszer káros hatást is gyakorolhat, és a skandináv mozihoz asszociált párkapcsolati, illetve családi dráma filmes alakzata a biztonsági játék csábító lehetõsége mellett meg is nehezítheti a pályakezdõ rendezõk dolgát. A játékteret tovább szûkíti, ha egy alkotó a szóban forgó filmtípus azon változatával rokonszenvezik, amely a szereplõk és a helyszínek számát egyaránt látványosan korlátozza, és két pár tagjait mozgatja néhány élettérben (Jelenetek két házasságból, Ésszerû megoldás). A norvég Anne Sewitsky nagyjátékfilmes bemutatkozásánál komoly kihívás elé állította magát, amikor úgy döntött, hogy ingerszegény életet élõ középkorú házasokról forgat, akikhez egy nap látszólag irigylésre méltó pár érkezik szomszédnak, hogy a civilizációtól távol esõ területen hamar felboruljon a rend, és összegabalyodjanak a viszonyok.
Az érzelmi huzavonák miértjeit és hogyanjait egyaránt lelkesen ábrázoló északi filmesek az elmúlt egy-két évtized során végigzongorázták a konfliktustípusok és hangvételfajták kapcsán felmerülõ lehetõségek zömét. Élettel megtöltött karakterekkel, jól megfogott érzelmi, illetve morális krízishelyzetekkel vagy akár bátor stilizációval persze változatlanul felpiszkálható a nézõi figyelem (mint arra a fent említett svéd-dán produkciók jó példák lehetnek), Sewitsky azonban kevéssel is beérte. Noha van érzéke az érzelmi viszonyok felvázolásához, képes humorral finoman oldani a drámát, továbbá egy szellemes lezárásra is futja az erejébõl, tartózkodik a merész húzásoktól, ráadásul beiktat egy lényegében nélkülözhetõ mellékszálat (a kisfiúk kapcsolatáról) meg néhány rövidke kórusbetétet, amelyek feleslegesen erõsítik a címbõl már úgyis nyilvánvaló iróniát. A Happy Happy rendezõje tehát a tekintetet vonzó belépõ helyett az óvatos debüt mellett döntött, vagyis igazán csak akkor járt sikerrel, ha elvegyülni akart.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 54-54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10782 |
