Kovács Kata
Szavakban ma már szinte mindenki természetvédő, ha a valóságban is így lenne, a magyar természetfilmnek nem kellene kegyelemkenyéren tengődnie.
A hazai filmes közbeszédben egyszerre szokás a magyar természetfilm válságát és a kivételesen tehetséges ismeretterjesztõ-filmes alkotók jelenlétét emlegetni. Kik ezek az alkotók, mit értünk a válságon, és miért van a magyar természetfilm a dokumentumfilmhez, vagy akár a játékfilmhez képest veszélyben?
*
A 42. Magyar Filmszemle tudományos-ismeretterjesztõ kategóriájának fõdíját, a Kollányi-Ágoston díjat Török Zoltán munkája, a Vad Magyarország – A vizek birodalma nyerte. A filmre vetítésének elsõ tizenegy napján több mint háromezren váltottak jegyet, ezzel a számmal az idén bemutatott magyar filmek között azonnal a második legnézettebb lett. Ennek alapján tévedés tehát a magyar természetfilm, vagy akár a tudományos-ismeretterjesztõ film háttérbe szorulását – ahogyan azt a magyar filmgyártás egésze kapcsán szokás – a közönség érdektelenségével összefüggésbe hozni. „Egész estés magyar természetfilm hosszú évtizedek óta nem született. Homoki Nagy István (1914–1979) klasszikus természetfilmjeit (Vadvízország – 1951, Gyöngyvirágtól lombhullásig – 1953, Cimborák – 1958-’60) generációk nézték gyönyörködve. S hogy a mûfajra a mozinézõk is kiéhezettek, azt a külföldi egészestés természetfilmek (Mikrokozmosz, Vándormadarak, Pingvinek vándorlása, vagy a még korábbi Sivatagi show) sikere is bizonyítja. Nem elhanyagolható az említett új magyar természetfilm megvalósításának rendkívül magas színvonala sem. A magyar vízi és vízközeli élõvilágot páratlanul látványos és bravúros felvételekkel hozza a nézõhöz közel” – magyarázza a Vad Magyarország sikerének okát Bakos Edit, a filmet bemutató Uránia Nemzeti Filmszínház igazgatója, a szemle tudományos-ismeretterjesztõ szekciójának zsûrielnöke. „Az elmúlt évben szokássá vált a filmszakmában arra licitálni, melyik területnek, mûfajnak nehezebb a helyzete. Kétségkívül tragikus, hogy csõdközeli állapotba jutottak producerek, a kifizetetlen normatív támogatások hiányában bezárnak artmozik és megszûnnek forgalmazócégek. A tudományos-ismeretterjesztõ filmekre az MMKA által biztosított támogatás azonban már a válság kirobbanása elõtt folyamatosan csökkent, miközben a filmgyártásra fordított összegek nõttek. A 2010-es – végül ki sem osztott –, a tudományos-ismeretterjesztõ filmre meghatározott támogatás összege a 2006-os keretnek mindössze ötvenhét százaléka volt” – teszi hozzá.
Az MMKA égisze alatt egészestés természetfilm nem készült; Török munkája is az észak-német közszolgálati média, az NDR Naturfilm és részben az NKA támogatásával született. Az új hazai finanszírozási rendszerben a tervek szerint a rövidfilmek az MTVA-hoz (Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelõ Alap) kerülnek, az egészestések pedig a Nemzeti Film Alaphoz. Kormos Ildikó szerkesztõ-rendezõ, a Magyar Tudományos Filmegyesület elnöke szerint így a korábbinál jobb helyzetbe kerülhetnek az egészestés ismeretterjesztõ filmek, a rövidebb természetfilmek, sorozatok viszont rosszabba. „A nemrég még világhírû magyar természetfilm nem áll meg a saját lábán, mert a rendszerváltás óta egymást váltó kormányok egyike sem tartotta a nemzeti kultúra és a természetvédelem szempontjából igazán fontosnak. Nem hiszem, hogy szerencsés ötlet a filmszakma darabokra tépése, mûfajok, területek filmhossz szerinti szétszakítása. A magyar természetfilmesek nemzetközi viszonylatban is megállják a helyüket. Nincs szégyellnivalójuk se tehetségüket, se technikai tudásukat illetõen. Mellõzöttségük az itthoni kultúrpolitika hibája. Nem csoda, ha kapcsolatot keresnek – és találnak is – külföldi csatornákkal. Én mégis azt hiszem, hogy Magyarország kivételes természeti kincseinek a megörökítése hazai feladat, ami nem testálható másra. Itthonról kell finanszírozni, és az elkészült igényes filmeknek nemzeti kultúránk értékeit kell gyarapítaniuk” – összegzi a jelenlegi helyzetet.
Azért is sajátos a magyarországi helyzet, mert a külföldi gyakorlattól eltérõen az ismeretterjesztõ filmet – elsõsorban tematikai szempontok alapján – mind finanszírozási, mind elméleti szempontból szokás teljesen elválasztani a dokumentumfilmtõl.Kormos Ildikó például a következõképp nyilatkozik a különbségrõl. „Formailag egy ismeretterjesztõ film használhat dokumentumfilmes, játékfilmes, animációs elemeket, eszközöket is. Attól még nem lesz se dokumentum, se animációs, se játékfilm. Mostanában mégis összemossák a dokumentumfilmet az ismeretterjesztõvel, pedig ez itt, Magyarországon mindig is két különbözõ filmes terület volt. A tartalmat illetõen a dokumentumfilm inkább a társadalmi problémák felé fordul, sajátos eszközeivel tükröt tart a társadalom elé. Az ismeretterjesztõ film pedig kulturális és természeti értékeket tesz közkinccsé, tudományos érdekességeket, eredményeket fordít hétköznapi nyelvre. Szép hagyomány nálunk, hogy az ismeretterjesztõ film legsikeresebb ága a természetfilm.”
Bakos Edit szintén a természetfilm-kategórián belüli sajátos helyzetét hangsúlyozza. „Az elkészült ismeretterjesztõ filmek között viszonylag alacsonyabb a természetfilmek száma, ami azt jelzi, hogy ez a mûfaj legköltségesebb ága. Külsõ finanszírozás nélkül nem tudja elkezdeni az alkotó a természetfilm forgatását, ezért van olyan égetõ szükség a biztos támogatásra. Pedig ezt a nagy hagyományú, a magyar filmnek sok sikert hozó területét ma is kiváló alkotók mûvelik, mûvelnék, ha lenne rá forrás: Kormos Ildikó, Sáfrány József, ifj. Kollányi Ágoston, Szabados Tamás nevéhez számos felejthetetlen, elsõsorban a magyar táj, élõvilág csodáit bemutató alkotás kapcsolódik. Szerencsére felnõtt egy tehetséges, a külföldi megrendelõk között is otthonosan mozgó, a legfejlettebb technikát is rutinosan használó generáció (Mosonyi Szabolcs, Török Zoltán, Molnár Attila Dávid, Tóth Zsolt Marcell, Kocsis Tibor), akik témaválasztásuk okán is versenyképesek a nemzetközi piacon. Megtaláljuk filmjeiket a National Geographic, a Spektrum, a Discovery, az Animal Planet mûsorán ugyanúgy, mint a magyar csatornákon.”
Mosonyi Szabolcs, a Vad Magyarország operatõre, maga is rendezõ, producer (Pannon sivatag, Gyapjas pille) szintén a dokumentumfilm és az ismeretterjesztõ film elkülönítésére szavaz. „Bár külföldön ezeket a mûfajokat sokszor egy kalap alá veszik, a non-fiction documentary kategórianév alatt (például a Media Desk pályázat), én ezzel nem értek egyet. Alapvetõ különbséget a népszerûségükben látok, gondoljunk csak bele, hány ismeretterjesztõ tévécsatorna van és hány kifejezetten dokumentumfilmes. Leegyszerûsítve és sarkítva: a nézõ szívesebben néz fantasztikus felvételeket lenyûgözõ tájakról, érdekes jelenségekrõl, mint borzalmas felvételeket emberek szenvedésérõl. A dokumentumfilmnél a történet a lényeg, ez a természetfilmeknél gyakran háttérbe szorul. A természetfilmek képi megjelenítése az összes filmes mûfaj között vezetõ helyen áll. Egy-egy film tudományos felfedezéseket is hordoz. A szuperlassítós kamerák, a csillagfény kamerák, a makro- és teleoptikák mind ezt a mûfajt szolgálják azzal a közös céllal, hogy a nézõket lenyûgözzék képileg és tudományos szempontból is.”
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2011/08 34-35. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10726 |
