Kolozsi László
Ha a Baltazár színház színészei játszanak, mindenki elfeledkezik arról, hogy a játszók Down-szindrómás fiatalok.
Mivel aránylag nagy az esélye annak, hogy egy harmincöt fölötti nõ születendõ gyermeke Down-szindrómás lesz, e nõk rendszerint alávetik magukat az elég brutális, amniocentézis nevû vizsgálatnak. Ha az eredmény kedvezõtlen, a nõk többsége az abortuszt is vállalja. Megretten, megijed, elborzad, annak gondolatától is, hogy Down-kóros gyereke lehet. A faluban, ahol nagyszüleim éltek, a Down-kóros gyermekek szüleitõl kétségtelenül elhúzódtak. A gyermekekre úgy tekintettek, mint nem is teljesen emberszerû lényekre. Nem kell tehát Michel Foucault-ig elmenni azért, hogy érezzük, mit is jelent egy zárt közösségbe – amilyen egy magyar falu – sérült gyermekkel hazatérni a kórházból. A nagyvárosban e sérült gyermekeknek több esélyük van arra, hogy ugyanolyan hétköznapi, elfogadható – noha nem minden diszkriminációtól mentes – életet éljenek, mint a (látszólag) egészségesek.
A spanyol Élek és szeretek fõhõse munkát kap egy irodában, szerelmes lesz, és teljes jogú tagja lehet a társadalomnak. Erre a happy endre a magyar Down-szindrómásoknak még kevés az esélye. Az egyik legfontosabb – a beilleszkedésüket segítõ – kísérlet a Párizsban színházrendezést tanult Elek Dóra nevéhez fûzõdik: a Baltazár Színház tizenkét tagja Down-szindrómás (a színház neve egy filmbõl eredeztethetõ: Bresson szamara a névadó). Aki látott már Baltazár-elõadást, az arról számolt be, hogy bár a színpadon megjelenõk eleinte valóban furcsák, egy idõ után az elõadást nem úgy nézte, mint sérültek elõadását, hanem mint egy rendes színházi elõadást. Amíg a Baltazár színészei játszottak, mindenki elfeledkezett arról, hogy a játszók sérültek. Nem ez volt a lényeges. Ha valamiért, hát ezért érdemes összehozni ezt a társulatot: hogy amíg megy a darab, legalább addig megszûnjön a határ sérültek és nem sérültek között.
Zelki János 1998-ban már készített filmet a társulatról. Tulajdonképpen ez az érzékeny és ügyes munka inspirálta a két fiatal alkotót, Kabarcz Zsófit és Boros Pannát arra, hogy felkeressék a Baltazár színészeit próba közben.
A film az elõadást vázára épül. Az új darab, amit a társulattal begyakoroltat – a kérlelhetetlen, a színészeivel vasszigorral bánó, azokat mégis boldoggá tevõ – Elek Dóra: az Aranylépés. A mû társasjátékot szimulál: a bekockázott mezõn Müller Péternek úgy kell végigmennie, akár egy akadálypályán. Az akadályok emberi értékek szimbólumai. Ezekre az értékekre –biztonság, szabadság, vágy, elfogadás, hit – rakosgatja fel a két alkotó a film egyes fejezeteit.
A hitrõl szóló fejezetben azt halljuk egy Baltazár-színésztõl, hogy aki nem hisz, az is hisz. „Legfeljebb a semmiben”. A vágy az egymásra talált, egymást irigylésre méltóan szeretõ pároké. A szabadságban a szereplõk a hobbijukról beszélnek: van, aki fest, van, aki zenél, van, aki táncol. Az elfogadás természetesen a szülõk fejezete. Itt hangzik el az egyik legsúlyosabb mondat: „az is eszembe jutott”, mondja a kanapén ülõ apa, „hogy hagyom, hagy guruljon be a babakocsija az autópályára”. Õszinte, kíméletlen mondat. Ezekért lehet szeretni ezt a mértéktartó filmet, amire egyszer sem vetül a sajnálkozás hosszú árnya. Ha vetülne, nem lett volna értelme sem elkészíteni, sem végignézni az HBO hatodik sajátgyártású dokumentumfilmjét.
Az alkotók tehát jó tanítványai a szintúgy mértéktartó Zelkinek, ésZelki filmjénél – valószínûleg ebben a rendelkezésre álló összeg is szerepet játszott – szebben fényképezett, olykor már a történetet is túlragyogó színekben pompázó filmet alkottak. Olyat, amit szemben más hasonló tárgyú produkciókkal – például az És a nyolcadik napon címû magyar játékfilmmel – kellene és lehetne az iskolákban, osztályfõnöki órán vetíteni. Bár abban, hogy ettõl csökkenne a rossz magzatvízvizsgálat eredményeket követõ abortuszok száma, õszintén szólva, nem hiszek.
Varázslatos Gladiátorok – magyar, 2011. Rendezte: Kabarcz Zsófi. Kép: Somogyvári Gergõ. Mûvészeti vezetõ: Elek Dóra. Jelmeztervezõ: Király Tamás. Szereplõk: Müller Péter Sziámi és a Baltazár színház Társulata. Producer: Boros Panna. Gyártó: HBO. 90 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2011/08 52-52. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10716 |
