Palotai János
Harminc éves a magyarországi animációs filmes oktatás.
A képzeletbeli születésnapi tortán 50 gyertyának kellene égnie, mert valójában 1961-ben indult az elsõ („nulladik”) évfolyam: Bleier Edittel, Gémes Józseffel, Richly Zsolttal. Õk azóta is a pályán maradtak alkotóként és tanárként. A gyertyákat nekik kellene elfújni. Az õ visszaemlékezéseik alapján rekonstruáltuk a kezdeteket.
*
A kezdeményezés a Pannónia Filmstúdióból indult, ahol a szinkronizálás mellett egyre nagyobb szerephez jutott az animáció, már nem Macskássy Gyula mûhely volt csak pár emberrel, a korábbinál több film készült. A házi rajztanításon túl, fontos lett a szakemberképzés. Matolcsy György megkereste a Színmûvészeti és a Képzõmûvészeti Fõiskolát, de elutasították a tervét. Végül az „Iparon” fogadta be Z. Gács György, a Díszletfestõ Tanszék vezetõ tanára – Hincz Gyula rektor támogatásával. Az elsõ két év általános képzése után a 3. évtõl „szakosodtak” rajzfilmre. Nepp József, Csermák Tibor, Cseh András tanított animációt, Pozsonyi Gábor filmtechnikát, a „natúrfilmes” Kardos Ferenc dramaturgiát, mûvészettörténetet pedig Pogány Frigyes. Nepp úgy gondolta, hogy a filmkészítés során lehet a legtöbbet tanulni, így már harmadévtõl csináltak filmeket. Az elsõ végzõsök 1966-ban szereztek tervezõ-rendezõ diplomát és a Pannónia állományába kerültek – ahol eddig is gyakorlati foglalkozásaik voltak, vagy bedolgoztak mások filmjeibe, mint Gémes József Kovásznai GáborMesék a mûvészet világából (1965) alkotásába. Ezután jó ideig a Stúdión belül folyt a képzés, amit jórészt Bleier Edit szervezett, felhasználva saját tapasztalataik mellett a külföldi oktatási intézményektõl kapott információkat. Utóbbiak és az animáció konjunktúrája miatt ’81-ben folytatódott az Iparmûvészeti Fõiskolai képzés, a typo-grafikai tanszéken. Nepp József és Dargay Attila mellett a korábbi tanítványok: Gémes, Richly már tanárként is kollégák lettek. A ’81-ben induló évfolyamból Békési Sándor, Lehotay Zoltán került idõvel a „katedra másik oldalára”. Jöttek tanítani a szakmai múlttal, külföldi elismeréssel rendelkezõk, mint Jankovics Marcell, Orosz István, Szoboszlay Péter, Cakó Ferenc – és Jurij Norstein. Igaz, a világhírû észt animátor csak egy rövid kurzust tartott, de ez is azt jelentette, hogy kinyílt a világ. Ami akkor értékelhetõ, ha figyelembe vesszük, hogy ’83-ban hiába készültek a magyarok rajzfilmmel a Los Angeles-i olimpiára.
A hõskort kõkorszaki körülmények jellemezték. Nagy Gyula felvételire hozott filmjét – vetítõ híján – kézbõl nézték. Jankovicsék a tudásuk mellett egy Bolex felvevõt is hoztak. De volt, aki – mint Kutasi Kati – filmszalagra varrt, ragasztott. Nagy Gyula vizsgamunkájába a Pannónia vezetõje beleszólt – rosszul! – ami a viszonyok tisztázatlanságát is mutatta. De volt késõbb diplomafilm, ami nemcsak itthon vizsgázott jól, külföldön is. M. Tóth Gézát például alig akarták felvenni, Patkányfogójával bizonyított. A kevesek közé tartozik, akik nyomot hagytak a hazai animáción – a többire még visszatérünk.
Az eredeti terv, hogy egy tanár vigyen végig egy évfolyamot, a különbözõ reformok miatt is módosult: a tanulmányi idõt felbontották három év alapképzésre és két év mesterképzésre. Így egy-egy hallgató jó esetben kétszer készített záró vizsgafilmet. A filmkészítést igencsak megnehezítette, hogy a rendszerváltással megszûnt a Filmfõigazgatóság, mint anyagi támogató. Ezért hozta létre Bleier, Békési, Jankovics, Richly és Schrammel Imre rektor az Animációs Diplomafilm Alapítványt, 1991-ben. A dátum azért is fontos, mert ekkor ünnepelték az oktatás 10. évfordulóját, a Mûvész moziban rendezett vetítésekkel – késõbb is rendszeresen bemutatták újabb vizsgafilmjeiket – közben a képzés fennmaradása kockán forgott. Ezt az idõszakot M. Tóth Géza elevenítette fel, aki több szerepben vett részt az iskola életében: tanult, tanított, szervezett, menedzselt. Az animációs szak után az ELTE-n pedagógiából doktorált.
Befogadástól a fenntartásig.
A Pannónia Stúdió monopolhelyzetének megszûnése drámai fordulatot hozott az animációs képzésben. Ez nem „osztódással való szaporodást” jelentett, mint a kecskeméti „telephely” esetében, hanem a konkurencia megjelenését (Varga Stúdió). Az oktatás technikai bázisa szûnt meg a „fenntartó” Stúdió részérõl –így is sokat segített a diákokon Bacsó Zoltán, Varga György operatõr és Hap Magda vágó. A Fõiskolának kellett átvennie a Pannónia ilyen szerepét, ami technikai és oktatói állomány/státusz-bõvítést igényelt. Nemcsak a többszörös túljelentkezés miatt, de az új technika, a számítógépes animáció megjelenése okán is. A felvételin a kreativitás, a minõség döntött. Volt, aki a grafika-szakon diplomázott filmmel: M. Tóth Éva (csak névrokona Gézának, aki egyedül végzett az évfolyamból). Máskor öt lány alkotta az osztályt – Pál Zsuzsa, Szabó Zsuzsa, Péterffy Zsófia, Kiss Andrea, Molnár Jacqueline. Belakták a sivár mûtermet, éjjel-nappal ott éltek-dolgoztak, hagyományos technikával. Az elsõ számítógépes diplomafilmek még külsõ mûhely segítséggel készültek.(Jánvári István: Labiritmus, 1989, László Marcell: Szegény Yorick, 1994) Ezért is jött létre a Vizuális Kommunikációért Alapítvány, amihez külsõ munkákkal járultak hozzá a hallgatók is: õk készítették a Magyar Filmszemle, a Kecskeméti Animációs Fesztivál logóit; a Music TV; az IBM konferencia animációit. A befolyó pénzbõl teremtették elõ a gépparkot, meg a 3D-s szoftvert. Sikerült bekapcsolódni a nemzetközi vérkeringésbe: diák-csereprogramok alapján, majd a Kiskakas Fesztivál révén (2002, 2003), amelyet a külföldi társintézmények részvételével szerveztek. A Fesztivál alkalmat adott a megmérettetésre. Kiderült például, hogy az amerikaiak technikában ugyan elõttük járnak, -tartalmilag nem. A fesztivál nevét a hazai animáció „totemállatától”, Macskássy klasszikusától (A kiskakas gyémánt félkrajcárja) kapta. A mesét már a ’30-as években filmre akarta vinni Jaschik Álmos, ennek dokumentációjából tárlatot is rendeztek. A valóság aztán rácáfolt a mesére: a kiskakasnak nem jutott félkrajcár sem, hét szûk esztendõ után tavaly tudták újra folytatni a fesztivált. Ez alatt az Anifestek pótolták a hiányt, de azokon nemcsak fõiskolás filmek szerepeltek. A diákanimáció növekvõ jelentõségét mutatja, hogy a Kecskeméti Fesztivál fõdíját az utóbbi két alkalommal diplomamunka nyerte. Ducki Tomek Életvonala (2007) és Glaser Kati Finje (2009) „hazai pályán” kívül is sikeres volt. M. Tóth Géza Maestrója (2005) az Oscar-díj fináléjáig jutott el. A filmet saját mûhelyében (Kedd) készítette – a stúdiók egy része addigra válságba került –, volt diákjainak is munkát és megélhetést biztosítva. Elõtte tíz évig nem csinált filmet, annyira lekötötte az oktatás, szervezés, Bleier Edit visszavonulása után õ lett a szakág vezetõje (ami közben autonóm lett a Vizuális Kommunikáció Tanszéken). Szerepét, feladatait az itt végzett Fülöp József vette át, M. Tóth pedig 22 év után a mozgóképes látványtervezõ MA képzés szakvezetõje lett a Filmmûvészetin.
Paradigmaváltás
2005 sikeres éve volt a magyar animációnak: ekkor nyert Gauder Áron Nyóckere Annecy-ban hosszúfilm-kategória nagydíjat, majd’ húsz évvel Gémes József Toldi-filmje, a Daliás idõk után. Elõtte Péterffy Zsófi aKalózok szeretõje festményfilmjét díjazták a velencei Mostrán (2002), negyven évvel Csermák Tibor Piros pöttyös labdája után hozott onnan elismerést magyar filmnek, és az animáció-oktatásnak. Ami addigra a bolognai rendszer szerint ismét átalakult 3 +2 éves képzéssé. Ez új lendületet adott, és új lehetõségeket nyitott az animációban. Eddig periferiálisnak, a vizuális kommunikáció részének számított, ami nem tartalmazta a filmben-gondolkodást, a történetmesélést. Mára húzóágazattá vált, önállósult, a Moholy-Nagy Mûvészeti Egyetem dizájn-jellegét a maga területén erõsítve. Az idei Filmszemlén önálló szekcióban mutatkozhattak be az animációs filmek. A versenybe 11 animációból négy innen jutott, s a díjakat is õk nyerték – Molnár Tünde: Simon vagyok,Szederkényi Bella: Orsolya.
Az ezredforduló után nemcsak az oktatás szerkezete, technikája változott meg, a módszere is.Fülöp József nem tartja magát tanárnak a klasszikus értelemben, hanem programvezetõnek, akinek elsõdleges feladata a legfrissebb ismeretek átadása és a helyzetteremtés a kreativitásra, mindezt a technikai szemlélettel párosítva.
Az alapképzés három éve alatt az általános szakmai alaptudás elsajátítása a cél: tervezés, mozgás, storyboard-készítés. Ennek a tudásnak a birtokában készülnek a vizsgafilmek: adott témára. Tavaly kortárs írók munkáit adaptálták, idén énekesek, Palya Bea, Szalóky Ági dalait dolgozták fel. A mesterképzésen (MA) a diákok többek közt a mûfajokkal, a számítógépes játékokkal, a hanggal, a videóklippel ismerkednek meg behatóan. Hazai és külföldi szakemberek tartanak kurzusokat. A kortárs animáció újdonságainak megismerését nemzetközi projektek, közös workshopok is segítik. A Határok nélkül projektben francia, német, dán fõiskolák a MOME-vel közösen rendeznek workshopokat, friss diplomások és neves alkotók, producerek részvételével. Másik program a migráció jelenséggel foglalkozik; belga, portugál, német és magyar hallgatók részvételével: 20 fõ 4 workshopon 4 digitális filmet készít. A nemzetközi együttmûködés azért is fontos, mivel a hazai képzés mögül hiányzik a háttéripar, másrészt a MOME elismertségét is jelzi. A közép-európai régióból a cseh és a lengyel iskola vesz még részt aktívan a páneurópai együttmûködésben. A visegrádiak fóruma (Anifest 2010) a mûalkotások koprodukcióját akarja segíteni. A kiválasztott 10 diplomafilm közül Tari Zsófié bizonyult a legjobbnak, ami azt jelenti, hogy új filmjét francia stúdió (Auteur de Minuit) segítségével készítheti, ahol az Oscar-díjas Logorama készült. Ketten vizsgafilmet készíthetnek a Lardux stúdióban. A magyar animáció elismerése volt tavaly a Sopronban tartott Cartoon fórum. A main stream filmek, sorozatok börzéjén két „momés” tervet is bemutattak. Egyik részben meg is valósult: Nagy Ervin, Nagy Márton ésKovács Márton Patrick &Theója diplomafilm lett. A trailer felkeltette a producerek, a Disney Channel programigazgató érdeklõdését, de ahhoz, hogy a fõhõs kisfiú és kutyája rendet teremthessen a kaotikus világban, többre van szükség: stúdió, producer. Nagyék most tanulják a szakmát. Az együttmûködést már tudják. Sokan ebben látják a jövõt, az egyszemélyes szerzõi filmmel szemben.
A vizsgabizottság elnöke, Csupó Gábor szerint különbözõ stílusvilágok, illúziók jellemzik a végzõsök munkáit, de abban közösek, hogy magas színvonalúak, követik a trendeket. Továbblépésüket segítené a tervezett inkubátorház, ami lényegében kreatív mûhely lenne, ahol a kutatás és az alkotás mentorok segítségével zajlana.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2011/08 42-43. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10712 |
