B. Vörös Gizella
A Music TV klipjeit milliók nézik rendszeresen. A sztár nemzeti zászlóból csinált gatyáját egy egész nemzedék világszerte kezdi viselni.
A régi idõkben (Forman is a Ragtime-ban, Billy Joel is futó klipjében így emlékezik) a fekete zenész mellényt, kamáslit, nyakkendõtût viselt, mozgása visszafogott volt, mosolya széles. Aztán jött a nagy asszimilációs hullám.
Boogie-man
Ma a fekete zenész félmeztelen, dzsungelt idézõ karperecekkel díszíti magát, mozgása féktelen, tekintete fenyegetõ. Kiderült, hogy egy fekete bármi lehet, még fekete is. A fekete rájött, hogy szép. (Már a hajvédõ kommunában [Hair] is nyálasnak nevezi fehér társát a boogie-man).
A félmeztelen fekete férfi megfelel az alkati divatnak: keze-lába hosszú, törzse karcsú, elegáns ujjait ezüstgyûrûk sorozata emeli ki. Elég, ha kigombolja a felsõ gombot a nadrágján, máris õrülten szexi. Ha még egy kis munkát is hajlandó a testébe fektetni, fölrakja az elõírt izmokat, és megtanul táncolni, õ a popzene aktuális fekete félistene (Haddaway, Captain Hollywood).
Black lady
A fekete különösen szép, ha nõ. A szép fekete nõ (Hustont kivéve) legfeljebb a kórusban énekel, de inkább táncol, méginkább pózol (The Closet), leginkább csak átring a képen (Carolina). Nem titkolja a testét, miért is tenné, abból él, hogy nézik. Vágyait világosan kifejezi, de a ráirányuló vágyat pórázon tartja. Nem fog tüzet, csak gyújtogat, szegény férfi szédeleghet körötte (Dirty Diana).
A fekete nõnek csak a bõre meg a lelke fekete, olyan, mint egy tusba mártott Barbie-baba, nincsenek afroid vonásai. A sötét bõrû európai arc körül oroszlánsörény örvénylik vadul, ám ha rafinált elegancia a cél, a szép fekete nõ tüsire vágatja a haját.
Más a helyzet, ha a fekete nõ méreten aluli (Janet Jackson), méreten felüli, kancsal (Gabrielle) vagy egyszerûen csúnya. Neki tudnia is kell valamit: ha nincs hangja, akkor legalább táncolni, ha van, akkora dzsesszes stílust, aminek legszebb effektjét adta neki az isten. És persze tudnia kell álcázni a hátrányokat csábos tekintettel, ha az nincs, flitteres szemfedõvel.
Rapper
A break-korszak utáni elsõ pillanatban a rapper még akrobatikus tánccal kísérte a hadarást (Hammer), ehhez jó reflex kellett és kondíció. Ma már minden rap-bandában van egy-két százhúsz kilós fiú, így a stílus a mozgás minimuma és a szövegelés maximuma felé fejlõdött. A csípõrõl és a lábról a hangsúly a kéz jelbeszédszerû mozgására került át, a rapper a kamera képébe mutogat csúfondárosan vagy fenyegetõlelt. Nem foglalkoztatja a teste, dús idomait a lazapulcsi meg a dzseki meleg nyárban is jól takarja. A sísapkát (kevésbé fegyelmezett a baseball-sapkát) a fûtött stúdióban sem veszi le. A rapper komoly ember, hivatása van. Ideológiai szinten utasítja el a fehér civilizációt, a gazdagságot, az agressziót, a narkót és a devianciát (2 pac, LL Cool J., McEicht). Egy fekete fiú azt fejtegeti a kamerának, hogy a rap zöld és szocialista, bizonyos bandák Jézusra hivatkoznak (Run DMC). Ami kimarad a nagy szeretetbõl: a fehér ember. A fekete rapper csak a magafajtának prédikál, háta mögött Harlem omladozó falai, túlcsorduló kukái, égõ benzineskannái, sétáló lányai, csavargó srácai, részeg családapái. Az elkötelezettség befelé – szerencsétlen esetben – a kívülállók iránti türelmetlenséggel párosul. A fekete rapet agresszivitása néha a fekete terror közelébe sodorja (Leader of the New School, Lords of the Underground).
Tamás bátya szellemét messze ûzi a lázadó fekete rap, kedélyesebb zenéhez kedélyes háttérnek viszont megfelel a patriarchális fekete falu: sárban tapicskáló vagy miséhez kimosdatott gyerekek, kövér kofák, fogatlan öregasszonyok meg a fekete pap tévedhetetlen ritmusban ringatják magukat a kis fatemplom elõtt. (The River of Dreams, Carolina, a Twist and Shout legújabb feldolgozása – 94 elsõ hetében ez a listavezetõ.)
A szõke bestia
Agresszív tud lenni a fehér is. Axl Rose a popszínpadon – és állítólag otthon is – a szõke bestiát alakítja. Átlátszó bõrû, pucér lábszárai military bakancsba torkollanak, rõtszõke sörényét barbáros homlokkendõ szorítja le, pisze arcát ordítás torzítja kõkeménnyé. Az északi típus karikatúrájaként-pedig gyulladt savószemû, keseszakállú, skorbutosan szabálytalan fogsorral rap-akrobatikát elõadó óriáspulcsis-fölessapkás alakok sora ostromolja a slágerlistát (Stakka Bo, Stereo Mc’s, Spin Doctors). Búsképû eszességükkel éppen ellenkezik a kockafejû, malacképû, szintén szõke naturbursch bájos naivitása, amint a szerelemrõl dalol (Gary, UB 40). A hagyományos nõi szõke bestia – az egy Madonnát kivéve – mintha kiment volna a divatból a popszínpadon. Ha a fehér nõ fel akar tûnni, rút boszorkának maszkírozza magát (Shakespeare Sisters), kopaszra vágatja a haját, apácaklepetusban, viktoriánus hálóingben, bakancsban vagy mezítláb mutatkozik (Sinead O’Connor). Innen már csak egy lépés a ló túlsó fele.
Azt se tudom...
A négy nem szõke hermafrodita-tetoválást visel, közülük három lánynak mondja magát, de csak egyrõl feltételezhetõ, hogy tényleg az, amelyik negyvenötös bakancsot és cilindert hord, ádámcsutkáját gyönggyel takarja le, viszont tud falzettben énekelni. (Újabban Prince, a kis termetû szexuális atléta is gyakorolgatja a fejhangot.)
A klasszikus transzvesztita más nõideál szerint van csomagolva: tollak, flitterek, nagy frizurák, mûszempilla, magassarkú cipõ. Jelenléte kihívó az extrém bulikon, elsõül Mercury posztumusz szülinapi orgiáján.
Az egyszerû homoszexuális nem ilyen felszabadult. Fedetlen felsõteste satnya, karjai lógnak, csak néha pillant ki szomorúan csapzott haja mögül. Passzív és kiszolgáltatott, áldozatnak érzi magát, a ráfreccsenõ festék vérként folyik végig a testén. Csak a feneke mutat aktivitást a feszes nadrágban (U2; Radiohead).
Végül vannak, akik azért nem tudják, fiúk-e vagy lányok, mert mindenre képesek. Õk a zseniális játékosok, a titkos értelmû szépek, akiknek vonzereje nem válogat (David Bowie, Michael Jackson, Madonna).
Stilizáció
A képvilágban a témák, szimbólumok, helyszínek, effektusok ragályként terjednek el Ezért viszik az elsõ kópiát vaskazettában, gorilláktól kísérve. Mégis ellopják a nagy ötletet, ha máskor nem, be mutató után. A kínai motívummal Bowie slágert csinált de a téma akkor még betokosodott. Janet Jackson távol keleti klipjét már Madonna koppintja le. (A különbség Janet Jackson az amerikai nõ öntudatos agresszivitásával állítja félre a gésát, Madonna maga lép a helyére.) A keleti nõ finom tartózkodása izgal mas titkokat sejtet, de a Távol-Keletrõl más: a high-tech is az eszünkbe jut – kapcsold össze a kettõt, kész a siker egy sorozat klipre elegendõ receptje. A vetélkedõ egy harmadik számban (UB 40) fekete táncosnõk és indiaiak közt folytatódik, a kéz és a fej füstölõk illataként lengedezik a Black or white óta számos klip hátterében.
A nemzeti karaktert egy jól megjegyezhetõ közhely szimbolizálja, de van, hogy ennyi se kell, elég, ha a ruhán látszik, hogy a csapat más vidékrõl való (Kelly Family). A nemzeti motívum trivializálásának szélsõ esete, ha a sztár nemzeti zászlóból csinált gatyáját egy egész nemzedék világszerte kezdi viselni (Axl Rose).
A klipvilágban, ha nagyon ilyen vagy nagyon olyan vagy – nincs köztetek semmi különbség. Az MTV mûsorfolyama a nagy számok törvénye szerint ad egyenlõ esélyt mindenkinek, csak más legyen, vagyis ugyanolyan.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1994/03 44-46. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1071 |
