Sepsi László
Green Lantern – amerikai, 2011. Rendezte: Martin Campbell. Írta: John Broome képregénye alapján Greg Berlanti, Michael Green, Marc Guggenheim és Michael Goldenberg. Kép: Dion Beebe. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Ryan Reynolds (Jordan), Blake Lively (Carol), Peter Sarsgaard (Dr. Hammond), Mark Strong (Sinestro), Angela Bassett (Dr. Waller). Gyártó: DC Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 114 perc.
Öt évvel a Superman visszatér galaktikus fiaskója után a DC újabb ikonikus karakterét küldte hadba a Marvel-uralom ellen, de Martin Campbell iparosmunkája legjobb esetben is felejthetõ sidekick lehet a Sötét Lovag egyszemélyes hadjáratában. Az újkeletû rajzfilm-feldolgozásokkal, a mozivásznon pedig 3D-vel megtámogatott Zöld Lámpás-franchise-ba képregényfilmként nagyjából annyi kreativitás és invenció szorult, mint egy másnapos Hulkba. Hal Jordan tesztpilóta besorozása az ûrbéli rendfenntartók közé CGI-gazdag élõszereplõs olvasatában sem kínál többet, mint ugyanezen történet két évvel ezelõtti rajzfilmfeldolgozása (Green Lantern: First Flight), az ûropera felé tendáló hõstörténet tiritarka kulisszája pedig vásári ellenpontját nyújtja a Thor blockbusterben szokatlan letisztultságú Valhallájának.
Habár a szokásos sablonok mentén alakuló sztori sok meglepetéssel nem szolgál, az ûrrendõrség nem kevés pátosszal átitatott motívuma pedig a Transformers-szel fémjelzett tömegfilmes patriotizmus legszebb pillanatait idézi, alapkonfliktusában a Zöld Lámpás mégis egyedi leképezését nyújtja a digitális képalkotás és az erre építõ látványfilmek kortárs trendjeinek. Az akaraterõhöz rendelt zöld szín, illetve a félelmet megtestesítõ sárga közül elõbbi a projektorként mûködõ gyûrûk segítségével a fantasy mûfajának világteremtését, míg utóbbi – élen az injekciós tûket dobáló, leginkább egy vízfejû Ron Jeremy-re emlékeztetõ antagonistával – a térhatással megtámogatott attrakciós horrorfilm hatásmechanizmusát tükrözi – értelemszerûen az elõbbi gyõzelmével végzõdõ összecsapásuk pedig nyíltan kijelöli napjaink látványorientált tömegfilmjének domináns zsánerét. De a készítõk éppen a Zöld Lámpások egyik alapszabályáról feledkeztek el, miszerint a gyûrû hatalmának elsõsorban a használó fantáziája szabhat határt – mint annyiszor, most is ez történt.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2011/08 55-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10685 |
