Varró Attila
Horrible Bosses – amerikai, 2011. Rendezte: Seth Gordon. Írta: Michael Markovitz, John Francis Daley és Jonathan Goldstein. Kép: David Hennings. Zene: Christopher Lennertz. Szereplők: Jason Bateman (Nick), Jason Sudeikis (Kurt), Charley Day (Dale), Kevin Spacey (Harken), Jennifer Aniston (Dr. Harris). Gyártó: Rat Entertainment / New Line Cinema. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 96 perc.
Míg a tévésorozatok világában a dokumentumfilmes háttér hasznos tapasztalatokkal szolgálhat (lásd az ezredforduló egykamerás doku-sitcom õrületét), a hollywoodi mozikomédiák ez esetben is inkább süllyesztõként szolgálnak a tehetséghez. Mi sem bizonyítja ezt szebben Seth Gordon filmes polihisztor példájánál, aki a The King of Kong trivialitásában is felemelõ dokumentum-debütje és a tavalyi Freakonomics inspiratív esszéfilmje erényeit legfeljebb pár Office- és Breaking In-epizódban kamatoztathatta. Amint a való élet megfigyeléseit és feldolgozását középszerû forgatókönyvek adaptálása váltja fel, az empátia, emberismeret és intelligencia könnyen kolonccá válik, legyen szó karácsonyi vagy hivatali komédiákról.
Míg a Négy karácsonyban Gordon a csonka családos ünneplésbõl rendezett sitcom-epizódokra tördelt háborús játékokat, addig a Förtelmes fõnökök kalandnarratívát választ és az irodavilágba helyezi át a hadszínteret – a középpontban három jóbaráttal, akik a folyamatos zaklatások és megaláztatások hatására feletteseik likvidálását látják az egyetlen megoldásnak (felmondásuk esetén csupán éttermi szexrabszolgaként helyezkedhetnének el, ami talán még a valósnál is kiábrándítóbb képet kínál az amerikai munkaerõpiacról). Ám az ugyancsak három fõs íróbrigád meséjében a kacifántos terv mindössze alibiként szolgál (az Idegenek a vonatonból átvett metódus nyomban tetemes gellert kap, amikor hõseink egyidõben próbálják kiiktatni egymás fõnökét) – a valódi cél a Másnaposok sikerstratégiájának szimpla igazítása legénybúcsúról hivatali vendettára. Szûk idõintervallumba zsúfolt meredek fordulatok és zsáner-kézikönyvbõl ollózott muszáj-gegek (kokainba tüsszentéstõl a fogkefe-gyalázásig), megkésett férfiavatási rituálék gyanánt szolgáló erõpróbák és kizárólag szexuális fogékonyságuk alapján definiált nõi szereplõk, valamint sok-sok merész beszólás, ami aHó hull a cédrusra idején bizonyára még botrányosan politikailag inkorrektnek számíthatott. Seth Gordon dokumentumfilmjeiben a legfõbb szerzõi vonást jelentõ gyermekkarakter a kíméletlen igazságok bátor szószólója volt – a Négy karácsonyban a rendezõ csupán frissen használt terhességtesztet adott a szájába, a Förtelmes fõnökökbõl pedig nyomtalanul kiirtotta: a mérhetetlenül infantilis felnõttvilág kritikája helyett inkább az olcsó apoteózisát választva.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2011/08 54-54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10682 |
