Vajda Judit
Blue Valentine – amerikai, 2010. Rendezte és írta: Derek Cianfrance. Kép: Andrij Parekh. Zene: Grizzly Bear. Szereplők: Ryan Gosling (Dean), Michelle Williams (Cindy), John Doman (Jerry), Mike Vogel (Bobby). Gyártó: Hunting Lane Films / Silverwood. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 113 perc.
Dean és Cindy Pereira fiatal pár, közös gyerekkel (egy 6 év körüli kislánnyal). A két ember között azonban kisebb szakadék húzódik: míg a nõ nõvérként dolgozik, feszes idõbeosztással, addig a férj szobafestõ-mázolóként szabadon teng-leng. Cindy viszont úgy érzi, Dean többre lenne képes a fizikai munkánál. Talán emiatt, talán másért, de a házaspár tagjai közt a család kedves kutyájának elvesztését követõen olyan feszültségek támadnak, amiket már lehetetlen nem észrevenni. A jelenbeli problémákkal párhuzamosan sûrûn bevágott jelenetekben egyúttal megismerjük Dean és Cindy megismerkedésének és szerelmük hajnalának történetét is. A film legérdekesebb – és egyben legszomorúbb – vonása, hogy a hõsök tulajdonképpen ugyanazt csinálják a múltban, mint a jelenben (beszélgetnek és szexelnek), mégis teljesen más színezetet kap a kettõ. Minden jelenetnek megvan a maga flashback-párja (lásd: szex/szeretkezés, részeg szórakozás a hotelszobában/játékos bolondozás, verekedés/verés, a közös dal megszólalása kétszer), ám hiába vidámak és szívmelengetõek a régi szerelmes pillanatok, az említett (az alkotók által ráadásul egyre feltûnõbbé alakított) párhuzamok miatt a nézõ azokban is csak a jövõbeli veszteséget érzi (kicsit talán hasonlóan, mint a teljesen más szerkezetû, de azonos eredményt hozó Visszafordíthatatlanban). Derek Cianfrance alkotásában ott (egy idõsek otthonában) és olyan körülmények között (lásd a teherbe esés részleteit) születik szerelem, ahol és ahogy egyáltalán nem lenne elvárható, ahol viszont természetes, sõt kívánt lenne, onnan hiányzik. A marakodásokat ráadásul olyan cassavetesi hitelességgel jeleníti meg az elsõsorban dokumentumfilmesként ismert író-rendezõ, hogy összefacsarodik belé a nézõ szíve. A Blue Valentine emiatt szomorú emberi színjáték, amelynek fõhõseit szeretni nem, csupán szánni tudjuk.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2011/08 53-53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10680 |
